mi a Fotobiomodulációs terápia?

a Fotobiomodulációs terápia a fényterápia olyan formája, amely nem ionizáló fényforrásokat használ, beleértve a lézereket, fénykibocsátó diódákat és/vagy szélessávú fényt a látható (400-700 nm) és a közeli infravörös (700-1100 nm) elektromágneses spektrumban. Ez egy nem termikus folyamat, amely endogén kromofórokat tartalmaz, amelyek fotofizikai (azaz lineáris és nemlineáris) és fotokémiai eseményeket váltanak ki különböző biológiai skálán. Ez a folyamat kedvező terápiás eredményeket eredményez, beleértve, de nem kizárólagosan a fájdalom vagy gyulladás enyhítését, az immunmodulációt, valamint a sebgyógyulás és a szövetek regenerálódásának elősegítését.1 A fotobiomodulációs (pbm) terápia kifejezést most a kutatók és a szakemberek használják olyan kifejezések helyett, mint az alacsony szintű lézerterápia (LLLT), a hideg lézer vagy a lézerterápia.2

a fotobiomodulációs (PBM) terápia alapjául szolgáló alapelvek, amint azt a tudományos szakirodalom jelenleg megértette, viszonylag egyszerűek. Egyetértés van abban, hogy a terápiás dózis alkalmazása a károsodott vagy diszfunkcionális szövetekre a mitokondriális mechanizmusok által közvetített sejtválaszhoz vezet, amely csökkenti a fájdalmat és a gyulladást, és felgyorsítja a gyógyulást.3

a folyamat elsődleges célpontja (kromofor) a citokróm C komplex, amely a sejt mitokondriumok belső membránjában található. A citokróm c az elektrontranszport lánc létfontosságú eleme, amely a sejtek anyagcseréjét vezérli. Amint a fény felszívódik, a citokróm c stimulálódik, ami az adenozin-trifoszfát (ATP) fokozott termeléséhez vezet, amely molekula megkönnyíti az energiaátadást a sejten belül. Az ATP mellett a lézeres stimuláció szabad nitrogén-monoxidot és reaktív oxigénfajtákat is termel. A nitrogén-monoxid egy erős értágító és fontos sejtes jelátviteli molekula, amely számos fiziológiai folyamatban részt vesz. Kimutatták, hogy a reaktív oxigénfajok számos fontos fiziológiai jelátviteli utat befolyásolnak, beleértve a gyulladásos választ is. Ezzel párhuzamosan ezeknek a jelátviteli molekuláknak a termelése növekedési faktor termelést indukál, növeli a sejtproliferációt és a motilitást, valamint elősegíti az extracelluláris mátrix lerakódását és a túlélési utakat. A sejten kívül a nitrogén-monoxid jelátvitel vazodilatációt eredményez, amely javítja a mikrocirkulációt a sérült szövetekben, oxigént, létfontosságú cukrokat, fehérjéket és sókat szállít, miközben eltávolítja a hulladékokat.4