Ez a cikk a neurológiai betegség öt területének etiológiájának és patológiájának közös vonásaira összpontosít, szemléltető terápiás példákkal. Megvitatják a multimodális és neuroprotektív terápiák lehetőségeit az emberi betegségekben, a jelenleg rendelkezésre álló gyógyszerek alkalmazásával és az állatmodellekben a neuroprotektív potenciál bizonyítékainak bemutatásával. Definíció szerint a neuroprotekció olyan hatás, amely az idegrendszer, a sejtek, a szerkezet és a funkció megmentését, helyreállítását vagy regenerálódását eredményezheti. Úgy gondolják, hogy az idegrendszer károsodásának számos neurokémiai modulátora van. Epilepsziában a túlzott glutamát-mediált neurotranszmisszió, a feszültségérzékeny nátrium-és kalciumcsatorna-működés romlása, a GABA-mediált gátlás romlása és a sav-bázis egyensúly megváltozása mozgásba hozva olyan események sorozatát idézheti elő, amelyek neuronális károsodáshoz és sejthalálhoz vezetnek. A sértésre adott válaszként fellépő akut és krónikus idegrendszeri károsodás akut vagy késleltetett neuronális halálhoz, apoptotikus sejthalálhoz, neuronális degenerációhoz, sérüléshez és veszteséghez, valamint gliosishoz vezethet. A CNS-ben a sérülést követő sejthalál apoptózis, nekrózis vagy hibrid formák formájában fordulhat elő. Általában az NMDA receptor és a nem NMDA receptor által közvetített excitotoxikus sérülés neurodegenerációt eredményez az apoptózis-nekrózis kontinuum mentén. A neuronális sérülés hatása olyan tényezőktől függ, mint az agy érettségének mértéke vagy a sérülés helye. Van néhány bizonyíték, amely alátámasztja azt a hipotézist, hogy a neuroprotekció gyakorlati és megvalósítható cél lehet a már rendelkezésre álló gyógyszerek alkalmazásával, amelyeket jelenleg csak korlátozott indikációkban alkalmaznak. Ezeknek a gyógyszereknek a használata a betegség korai szakaszában évtizedekig megmentheti az új gyógyszerek kifejlesztését, ami állatkísérletekben és emberi klinikai vizsgálatokban történő értékelést igényel. Az új gyógyszereknek biztonságosnak és elfogadhatónak kell lenniük, fiziológiailag nem károsak az emberre, és mentesek az idioszinkratikus káros hatásoktól.