optikai sugárzás és vizuális útvonal. Az egész agy ezen ventrális disszekciója bemutatja a központi idegrendszer vizuális útját az optikai chiasmtól az optikai sugárzásig. A két látóideg a középvonalon konvergál, hogy kialakuljon az optikai chiasm. Itt a szálak részleges lebomláson mennek keresztül, azzal a nettó eredménnyel, hogy az egyik hemifieldből származó vizuális információ belép az ellenoldali optikai traktusba. Az optikai traktus a hypothalamus és az agyi kocsány oldalfelületei mentén caudálisan fut, hogy a thalamus laterális geniculate magjában (LGN) végződjön, amely a pulvinar ventrális felületén helyezkedik el. Az LGN neuronok axonjai alkotják az optikai sugárzást, és vizuális információt közvetítenek az elsődleges vizuális kéregbe. Az optikai sugárzás vizuotopikusan szervezett: a látótér alsó feléből információt hordozó rostok az optikai sugárzás felső részén haladnak, míg a látótér felső feléből információt hordozó rostok az optikai sugárzás alsó részén haladnak. Az utóbbi szálak, amint ez a boncolás látható, elülső irányban (a – B távolság) nyúlnak ki az oldalsó kamra temporális kürtje körül Meyer hurokján belül, majd hátulról hurkolnak, hogy a temporális kürt oldalfala mentén haladjanak, hogy elérjék az elsődleges látókérget. A kép jobb oldalán található nyíl a Meyer hurok elülső csúcsát jelzi. A Meyer-hurok csúcsától az időbeli pólusig terjedő távolságról számoltak be, hogy 25-47 mm (átlag= 35 mm) (a kép pa Rubino jóvoltából)