Pekingi ember
Pekingi ember, a Homo erectus faj kihalt homininje, a Peking melletti Zhoukoudianban talált kövületekből ismert. A pekingi embert Davidson Black 1927-ben egyetlen fog alapján azonosította az emberi vonal tagjaként. A későbbi ásatások során több koponyacsontot és állkapcsot, arc-és végtagcsontot, valamint mintegy 40 személy fogait találták meg. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a Zhoukoudian kövületek körülbelül 770 000-230 000 évvel ezelőttről származnak. Mielőtt a H. erectushoz rendelték volna őket, különféle módon a Pithecanthropus és a Sinanthropus kategóriába sorolták őket.
A Cambridge-i Egyetem Régészeti és Antropológiai Múzeumának jóvoltából
a pekingi embert az jellemzi, hogy a koponya kapacitása átlagosan körülbelül 1000 köbcentiméter, bár néhány egyedi koponya kapacitása megközelítette az 1300 köbcentimétert—majdnem akkora, mint a modern emberé. A pekingi embernek lapos profilú koponyája volt, kis homlokával, a fej tetején egy gerincvel, amely erős állkapocsizmokat rögzít, nagyon vastag koponyacsontok, nehéz browridges, occipitalis tórusz, nagy szájpadlás és nagy, áll nélküli állkapocs. A fogak alapvetően modern, bár a szemfogak és őrlőfogak elég nagy, és a zománc az őrlőfogak gyakran ráncos. A végtagok csontjai nem különböztethetők meg a modern emberekétől.
a pekingi ember posztdátumozza a Java embert, és fejlettebbnek tartják a nagyobb koponya kapacitással, a homlokkal és a nem átfedő szemfogakkal.
az eredeti fosszíliákat 1941-ben a pekingi Orvosi Egyetemen tanulmányozták, amikor a japán invázió küszöbén kísérletet tettek arra, hogy kicsempésszék őket Kínából az Egyesült Államokba. A csontok eltűntek, és soha nem kerültek elő, csak gipszöntvényeket hagytak tanulmányozásra. A barlangokban 1958-tól kezdődően megújult feltárás új példányokat hozott napvilágra. A fosszíliák mellett alapvető szerszámokat és primitív pelyhesített szerszámokat is találtak.