Ha a mondatot úgy akarod befejezni, ahogy van, a közvetlen fordítás a következő lenne: “carpe noctem ut die vivas.”

a “Carpe noctem” konkrét konstrukciója az, amit “imperatívumnak “vagy” közvetlen parancsnak ” neveznek, és lényegében pontosan az, amit a tin-en mond.

az”Ut die vivas” egy célmondat, amely szó szerint azt jelenti, hogy “hogy élj a napban”, és tökéletesen funkcionális közelítés latinul az angol általánosabb “élni a napban” kifejezéshez.”Annak az oka, hogy második személy (hogy élhessen), az az oka, hogy a felszólító hangulat latinul mindig második személy.

további lehetséges konstrukciók a jussive szubjunktív + célmondat, a “Carpas noctem ut die vivas”, amelynek chiasztikus felépítése van, amelyet egy Latin beszélő szeretne (szubjunktív 2.egyes ige + időbeli főnév, időbeli főnév + szubjunktív második egyes ige), de nincs ilyen édes Horace hivatkozása, és az imperatív + gerund, akár “carpe noctem, die ad vivendum” (ragadja meg az éjszakát, hogy nappal éljen), akár “carpe noctem, die causa vivendi” (ragadd meg az éjszakát a nappali élet kedvéért). Ezekben az a jó, hogy ezek a kifejezés szó szerinti fordítása, tapintatban tartva az általános célt. A rossz rész az, hogy egy falat, és ha azt tervezi, hogy megmutatja az új tetoválását, figyelmeztetlek, hogy nagyon kevés nem Latinistának van türelme, hogy a fejüket a verbális főnevek köré tekerje.

mindenesetre remélem, ez segít!

Szerkesztés: most vettem észre, hogy a ” Carpe diem.”Ennek oka, hogy Horace, a kifejezést kitaláló költő a “carpo, carpere: megragadni, szedni, pengetni” igét használta a “capio, capere” helyett: megragadni, elfogni, letartóztatni “vagy” apprendo, apprendere: megragadni, megragadni, ölelni” azért van, mert az adott kontextusban kertészeti metaforában ad életvezetési tanácsokat, többek között olyan apróságok mellett, mint a “hosszabb remények metszése” és a “borod” (szó szerint és metaforikusan is; és a Római elit számára a borkészítés valóban “kertészeti” tevékenység lenne, bár ők maguk nem végeznék el a munkát). A “Carpe diem” kifejezés tehát a “szedd le (mint egy gyümölcsöt) a napot” egyáltalán nem agresszív cselekvés, amint azt a meglehetősen esetlen korai modern fordítás “ragadd meg a napot”, hanem sokkal mérhetőbb cselekvés, amely azt tanácsolja, hogy légy figyelmes, és tartózkodj attól, hogy az idődet bármi másra használd, csak a legjobb felhasználásra.