az emberi rhinovírusok a felső légúti fertőzések (azaz a megfázás) vezető okai mind felnőtteknél, mind gyermekeknél 1. A felnőttek átlagosan évente egy rhinovírusfertőzést tapasztalnak, míg kisgyermekeknél ez gyakoribb előfordulás. Bár a rhinovírusfertőzések a legtöbb esetben a közönséges megfázásra korlátozódnak, az akut sinusitis és otitis media gyakori okai is (később az antibiotikumok túlzott használatához vezetnek). A rhinovírus tropizmusa és replikációja azonban nem korlátozódik a felső légutakra. Felismerték, hogy a rhinovírusok szaporodhatnak az alsó légutakban, és alsó légúti megbetegedésekhez vezethetnek, különösen időseknél, immunhiányos betegeknél és gyermekeknél. Azt is megállapították, hogy a rhinovírusok hozzájárulnak az asztma súlyosbodásának többségéhez mind felnőtteknél, mind gyermekeknél, valamint az összes krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) súlyosbodásának csaknem feléhez. Tekintettel a rhinovírus sejttenyészetekben történő izolálásának technikai nehézségeire, csak az utóbbi években történt, a vírusgenom RT-PCR-en keresztüli kimutatásának megjelenésével, hogy egyértelműbb megértés alakult ki e fertőzések hatásáról 2.

csecsemőknél az akut vírusos légúti megbetegedések a morbiditás és mortalitás fő okai. Számos közelmúltbeli közösségi alapú tanulmány az atópia magas kockázatának kitett csecsemőkről vagy a nappali ellátásban részt vevők következetesen a rhinovírusokat találták a leggyakoribb vírusok akut légúti fertőzésekkel vagy ziháló betegségekkel 3-5. A rhinovírusok csecsemőkorban betöltött vezető szerepét a közelmúltban megerősítették az egyébként egészséges csecsemők születési kohorszvizsgálatában, akiket az első akut légúti fertőzésben vizsgáltak köhögéssel vagy sípolással 6. Ezenkívül a rhinovírussal összefüggő betegségek potenciális súlyosságát a bronchiolitis, pneumonia és sípoló légzés betegségeit leíró esetsorozatok igazolták kórházi kezelésben részesülő, rhinovírus fertőzésben szenvedő csecsemőknél 7-10.

a European Respiratory Journal (ERJ) e számában Jartti et al. 11 mutasson be egy tanulmányt a légzőszervi megbetegedések vírusos etiológiájáról a gyermekkori eredetű csecsemők alcsoportjában asztma (COAST) tanulmány, egy prospektív születési kohorsz vizsgálat, amelybe 300 újszülöttet vontak be Wisconsinból (USA), akiknél fokozott volt az asztma kialakulásának kockázata (azaz legalább egy allergiás és/vagy asztmás szülő). A szerzők a gyakran beteg csecsemőkre összpontosítottak (27 csecsemő a 285-ből), vagyis azokra, akiknek öt vagy több közepesen súlyos vagy súlyos légúti betegségük volt az első életévükben. Jartti et al. 11 megállapította, hogy ebben a betegcsoportban a rhinovírusok voltak a leggyakrabban észlelt vírusok az orrmosásban (a közepesen súlyos vagy súlyos légzőszervi megbetegedések 61%-ában, az enyhe betegségek 43%-ában). A rhinovírus-fertőzések az élet korai szakaszában fordultak elő, az első rhinovírus-fertőzés átlagos életkora 4 hónap volt. Általában zihálással társultak, súlyossága hasonló volt más fertőzésekhez, például a respiratorikus syncytial vírushoz (RSV), és érdekes módon újrafertőzések következményei voltak, azaz. egy csecsemő két egymást követő rhinovírus fertőzését általában két különböző törzs okozta, nem pedig egy vírustörzs elhúzódó fertőzése.

melyek a fontos üzenetek ebből a tanulmányból? A tanulmány Jartti et al. 11 növeli a növekvő bizonyítékot arra, hogy a rhinovírusok eddig alábecsült szerepet játszanak a légúti morbiditásban csecsemőkorban. Másodszor, azt mutatja, hogy legalább a vizsgált populációban a visszatérő rhinovírusfertőzések nem krónikus, tartós fertőzések következményei, hanem különböző szerotípusú újrafertőzések eredménye. Mivel >100 szerotípust jellemeztek, és mivel ezek többsége a közösségben kering, az újrafertőződés várhatóan az egész életen át előfordul. Természetesen létezik bizonyos keresztvédelem a közeli szerotípusok között, de ennek összességében korlátozott hatása van, tekintettel a virális kapszid protein 1 és az immunválasz által megcélzott egyéb felszíni vírusos glikoproteinek nagy változékonyságára. Ezenkívül új rhinovírus altípusokat azonosítottak a közelmúltban 12-14, kiemelve ezeknek a vírusoknak a lehetséges képességét a diverzifikációra és a már meglévő immunválaszok elkerülésére. Így a keringő törzsek sokfélesége és a korábbi immunitás korlátozott képessége az újrafertőzés elleni védelemre kulcsfontosságú meghatározó tényezők, amelyeket figyelembe kell venni a csecsemők rhinovírus fertőzéseinek megelőzésére vagy kezelésére irányuló bármely stratégiában.

Ezen megfigyelések ellenére a csecsemőkorban a rhinovírus fertőzésekkel kapcsolatos számos kérdés megválaszolatlan marad. A legfontosabb, hogy a rhinovírusok kimutatásának klinikai jelentőségét a csecsemők légúti mintáiban még nem állapították meg egyértelműen. A tanulmány Jartti et al. 11, a rhinovírusok voltak a leggyakoribb vírusok, amelyeket nemcsak betegség idején, hanem tünetmentes látogatások során is észleltek (ahol az esetek 35% – ában észlelték őket). Ezek az adatok összhangban vannak más tanulmányokkal, amelyek azt találták, hogy a mintavétel idején tünetmentes csecsemők 11-20% – ának légzőszervi mintái pozitívak voltak a rhinovírus 4, 15-17 szempontjából. Ezek a tünetmentes fertőzések egy korábbi tüneti fertőzés maradék RNS-jét jelenthetik (bár a Jartti et al. 11 érvelnek e hipotézis ellen), a fejlődő tüneti fertőzés kezdete, vagy egyszerűen tükrözhetik azt a tényt, hogy a rhinovírusfertőzések spektruma minimális klinikai betegséggel járó epizódokat tartalmaz. Az atópia magas kockázatának kitett csecsemők nemrégiben végzett prospektív közösségi alapú születési kohorszvizsgálata fontos információkat szolgáltatott erről a kérdésről; Kusel et al. 4 számított tulajdonítható kockázatok minden észlelt vírus esetében, pl. egy adott vírusnak tulajdonítható fertőzés aránya. Megállapították, hogy a csecsemők felső légúti fertőzéseinek 47% – A és az alsó légúti fertőzések 32% – a A rhinovírusoknak tulajdonítható. Összehasonlításképpen, a felső légúti fertőzéseknek csak 3% – a, az alsó légúti fertőzéseknek pedig 10% – A tulajdonítható az RSV-nek. Sajnálatos módon, ilyen információ hiányzik Jartti et al. 11, de becslések szerint a közepesen súlyos vagy súlyos légzőszervi megbetegedések nagyjából egynegyede (rhinovírus kimutatási Arány közepesen súlyos vagy súlyos légúti betegségekben mínusz rhinovírus kimutatási Arány tünetmentes látogatások során) a rhinovírusoknak tulajdonítható.

a jelenlegi bizonyítékok nem hagynak kétséget afelől, hogy a rhinovírusok jelentős légúti morbiditással járnak csecsemőknél. Most még meg kell vizsgálni, hogy mi határozza meg a betegség súlyosságát egy adott csecsemőnél. A vírus különbségei vagy a gazdaszervezet érzékenysége (pl. már meglévő immunitás) szerepet játszhatnak. A legújabb munka azt sugallta, hogy új rhinovírus alcsoportok társulhatnak specifikus klinikai tünetekkel 12-14. Ennek a koncepciónak azonban nincs végleges bizonyítéka, bár elismert tény, hogy az enterovírusok, amelyek hasonló genomiális szerveződéssel rendelkeznek, különböző tropizmussal és klinikai fenotípussal rendelkező variánsokat tartalmaznak. Ezzel szemben egyértelmű bizonyíték van arra, hogy vannak genetikai, környezeti és immunológiai tényezők, amelyek befolyásolják a vírusfertőzés klinikai megnyilvánulását. Az asztmás betegek például fokozott érzékenységet mutatnak a vírusfertőzésekre, különösen a rhinovírusokra 18, 19. Hogy a rhinovírus-fertőzésekkel szembeni fokozott érzékenység szerepet játszhat-e a veszélyeztetett populációban, amelyet Jartti et al. 11 figyelembe kell venni. A további kutatásoknak foglalkozniuk kell a vírus-és gazdafaktorok relatív hozzájárulásával, és lehetővé kell tenniük a rhinovírus fertőzések patofiziológiai szerepének jobb megértését csecsemőkorban.

tehát mit jelentenek ezek a megállapítások a gyermekorvos számára a klinikai gyakorlatban? A rhinovírusok kimutatása megváltoztatja-e a légzőszervi fertőzésekben szenvedő gyermekek kezelését? Bár a gyors picornavirus kimutatási vizsgálatok végrehajtását javasolták a légúti fertőzések klinikai diagnosztizálására gyermekgyógyászati betegeknél bronchiolitis 8, a bizonyíték arra, hogy egy ilyen gyakorlat befolyásolja a klinikai kezelést hiányzik. Ezzel szemben jól bizonyított, hogy az influenza vagy az RSV fertőzés gyors diagnosztizálása gyermekeknél jelentős hatással van az orvos döntéshozatalára, ezeket a teszteket rutinszerűen alkalmazzák 20.

a “rhinovírussal való zihálás” megvalósul az asztma kialakulását előrejelző algoritmusokban? Lemanske et al. 3 már fontos prognosztikai információkat szolgáltattak a gyakorló orvos számára ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Kimutatták, hogy azoknál a csecsemőknél, akiknél fokozott az asztma kialakulásának kockázata, az óvodai zihálás kialakulásának legjelentősebb kockázati tényezője a tüneti rhinovírus betegségek előfordulása csecsemőkorban; A rhinovírus szezonban sípoló csecsemők 63% – A folytatta a sípolást a harmadik életévben, szemben az RSV szezonban sípoló 20% – kal. Ezeket a megállapításokat és a korai gyermekkori asztmára gyakorolt lehetséges hatásukat azonban validálni kell a nem kiválasztott csecsemőpopulációkban. Ebben a szakaszban tehát túl korai lehet határozott következtetéseket levonni a rhinovírus diagnózisának a napi klinikai gyakorlatban betöltött szerepéről.

összefoglalva, a papír Jartti et al. 11 aláhúzza a rhinovírusfertőzések fő szerepét a korai életben. A legtöbb gyermekorvos elméjében a rhinovírus nem áll készen arra, hogy versenyezzen a légzőszervi syncytial vírussal, amely a csecsemőkorban a vírusfertőzések eddig nem vitatott vezetője. A rhinovírus szisztematikus szűrése azonban megváltoztathatja a felfogást, és arra késztethet minket, hogy újra megvizsgáljuk ezt a dogmát. Az esélytelen kihívja a vezetőt. Gyermekorvosok: figyeljenek és figyeljenek a rhinovírusokra!