mik azok az Állványfehérjék?

a fehérje állványok a jelátviteli kaszkád tagjai a sejtfelszíni receptorok után. Az állványfehérjék gyorsabban közvetítik az üzenetet a sejtmembrán és a sejtmag között. Ezt úgy teszik, hogy dokkolóhelyként szolgálnak a kaszkádban lévő több fehérje partner számára, így közel lehetnek egymáshoz. Ez a közelség csökkenti azt az időt, amely ahhoz szükséges, hogy a kaszkád egyik fehérje megtalálja partnerét. Néhány fehérje állvány kirakva marad, amíg egy aktivált membránreceptor üzenete el nem éri őket, majd a kaszkádban több fehérje dokkolja őket. Más fehérjeállványokat a kaszkádban lévő fehérjék dokkolnak, még mielőtt az aktivált membránreceptor üzenetet küld nekik, növelve az üzenet receptorról a magra történő továbbításának hatékonyságát.

GPCRs és Állványfehérjék

A G-fehérjéhez kapcsolt receptorok (GPCRs) a sejtfelszíni fehérjék nagy csoportja, amelyek extracelluláris jeleket közvetítenek a sejtmagba. A GPCR-re példa az adrenalin hormont érzékelő Alzheimer-adrenerg receptor. Miután egy ligandum aktiválta a külső sejtfelszínen, a Gpcr-ek aktiválják rokon G-fehérjéiket, amelyek a belső sejtmembránon helyezkednek el. Az aktivált G-fehérjék ezután a sejtmembrán belsejében csúsznak, hogy aktiválják a fehérjék és enzimek kaszkádját, amelyek viszont felerősítik a GPCR által kapott eredeti üzenetet. Az állványfehérjék az aktivált Gpcr-ek után az információ kulcsfontosságú csomópontjai. Az állványfehérjék nagyon gyorsan vagy idő előtt toborozzák a jelző kaszkád downstream tagjait a belső sejtmembránba, így hatékony az üzenet a GPCR-ről a citoszolra való áttérés.

A jelátviteli kaszkád aktiválási állapotai

az intracelluláris jelátvitel összetettsége az, hogy a jelátviteli kaszkádban lévő fehérjék különböző aktivitási állapotokkal rendelkeznek (azaz ki, részben aktív, teljesen aktív). Ezek az állapotok a konformációs változásoktól függenek, amelyek más fehérjékkel való kölcsönhatásokból származnak. Ezek a részek jelenlététől vagy hiányától is függenek, például foszfátcsoportok, ubiquitin csoportok és kalciumionok. A jelző fehérje aktiválási állapotát gyakran használják annak jelzésére, hogy egy bizonyos út aktiválódott-e. Például a foszforilezett MEK – et vagy az ERK-t gyakran úgy értelmezik, hogy egy intracelluláris jelátviteli út aktiválódását képviseli a GPCR után. Ezenkívül ezeknek a jelzőfehérjéknek több foszforilációs helye is lehet, amelyek különböző kombinációi befolyásolják a fehérje aktivitásának vagy felezési idejének szintjét. Az olyan fehérjékről, mint a MEK és az ERK, ismert, hogy egymáshoz közel kötődnek az állványfehérjéken. Az állványfehérjék mek-hez és ERK-hez való kötődésének képességét szintén szabályozzák az állvány aktivációs állapota szempontjából, amely a poszttranszlációs módosítás után kémiai részek hozzáadásával változik.

A megfelelő epitópok kiválasztása a pontos információhoz

az intracelluláris jelátvitel fent említett összetettsége éppen ezért döntő fontosságú a megfelelő antitestek kiválasztása, amikor a kutatók arra törekszenek, hogy pontosan meghatározzák a sejt állapotát az extracelluláris ingerekre adott válaszként. A fehérje vagy a foszforilációs hely minden aktív konformációja különböző epitópként szolgálhat, amelyet egy antitest köthet. Így azok az antitestek, amelyek célja egy kémiai rész jelenlétének vagy hiányának kimutatása egy jelzőfehérjén, világos képet adhatnak a kutatóknak arról, hogy milyen utat aktiváltak és milyen mértékben. A foszforilált epitópok gyakran immunoblotting és in situ immunolokalizációs vizsgálatok célpontjai. Mivel egy fehérjének több foszforilációs helye lehet, amelyek mindegyike eltérően befolyásolja a fehérjét, a részek több helyén kívül, mint pl ubiquitináció, a megfelelő epitópok kiválasztása a kimutatáshoz gyümölcsöző – de nem triviális – feladat.

Több epitóp, akár ugyanazon a fehérjén, akár különböző fehérjéken, egyidejűleg vagy egymás után detektálható ugyanazon a bloton vagy ugyanazon sejteken. Ezért fontos, hogy az elsődleges és másodlagos antitesteknek megfelelő gazdafajokat előre megfontolják. Az egy doménű antitestek szintén hasznosak ezekhez a kísérletekhez, amelyek növelik az ugyanazon vizsgálatban alkalmazható antitestek kombinációinak sokoldalúságát.

mind a monoklonális, mind a poliklonális antitestek hasznosak az intracelluláris jelátviteli kaszkádok állapotának kimutatásában. Ellenanyag-kiválasztási útmutatónk megkönnyíti az antitestek megfelelő kombinációjának kiválasztását. Figyelembe veszi többek között a mintafajokat, a gazdafajokat, a kívánt specificitási szintet és a keresztreaktivitási aggályokat. Az antitest kiválasztási útmutató az egycélú antitestek vagy azok legjobb lehetőségeihez vezet, amelyeket több alkalmazásban fog használni. A stratégiai epitópokra célzott antitestek megfelelő kombinációja egyértelművé teszi az intracelluláris jelátviteli kaszkád állapotát.