a Voxel-alapú Morfometria (VBM) egy széles körben alkalmazott automatizált technika a neuroanatómiai képek elemzésére. Annak ellenére, hogy népszerűsége az idegképalkotó közösségben, kiemelkedő aggodalmak vannak a hamis pozitív eredményekre való esetleges fogékonysága miatt. Itt áttekintjük azokat a fő módszertani tényezőket, amelyekről ismert, hogy befolyásolják a VBM vizsgálatok eredményeit, összehasonlítva két tantárgycsoportot. Ezután két nagy, nyílt hozzáférésű adatkészletet használunk a hamis pozitív arányok empirikus becslésére, és arra, hogy ezek hogyan függenek a minta méretétől, a simítás mértékétől és a modulációtól. Felülvizsgálatunk és Vizsgálatunk három fő eredményt ad: i. azonos méretű csoportok összehasonlításakor a hamis pozitív arány nem magasabb a vártnál, azaz körülbelül 5%; ii. úgy tűnik, hogy a minta mérete, a simítás mértéke és a moduláció nem befolyásolja a hamis pozitív arányt; (iii) ha léteznek, a hamis pozitív eredmények véletlenszerűen oszlanak el az agyban. Ezek az eredmények megnyugtatják, hogy a csoportokat összehasonlító VBM-vizsgálatok nem érzékenyek a vártnál magasabb hamis pozitív arányokra, amelyek egyetlen esetben nyilvánvalóak VBM.