A Pektinidek azon kevés kéthéjúak közé tartoznak, amelyek úsznak, elsődleges motivációjuk a ragadozók elől való menekülés. Az úszás bekapcsolja a nagy adduktor izmot a szelepek bezárásához, a zsanérszalagot az izomlazítás után, az izmos köpenyt pedig a fúvókák irányításához. Ebben a fejezetben áttekintjük a héj jellemzőinek a fésűkagyló úszásra gyakorolt hatását, az úszás biomechanikáját, az ínszalag tulajdonságait, a természetben való úszás megfigyeléseit, a menekülési válaszok vizuális megfigyelését a laboratóriumban, a menekülési választeljesítmény fiziológiai vizsgálatát és az úszást támogató biokémiai mechanizmusokat. Az úszás általában burst tevékenység, maximális távolsága <30 m úszásonként. A legtöbb fésűkagyló egyszer elfáradt. A héj morfológiája és az élőhely jellemzői segítenek megjósolni az úszóképességet, a felnőtt pektinidák pedig számos stratégiát alkalmaznak a siklástól a cementálásig. Míg a vizuális megfigyelések csak a fázisos adduktor izom működését mutatják, az erőmérések feltárják mind a fázisos, mind a tónusos adduktor izmok aktivitását. Ezeknek az izmoknak a használata az úszási stratégiától függően változik, és a fésűkagyló képes legyőzni a héj morfológiájának korlátait az izomösszehúzódás mintázatának adaptálásával. Így a fázisos összehúzódás legmagasabb kezdeti sebességét kedvezőtlen héjmorfológiájú Fajok érik el, míg a sikló Fajok fázisos összehúzódásokat végeznek rendszeresen néhány percig. A tonikus izom különféle módon aktív a menekülési válaszok során, egyes fajok minden fázisos összehúzódás után rövid tonikus összehúzódásokat hajtanak végre, mások pedig csak tonikus összehúzódásokat alkalmaznak a menekülési válaszok vége felé. Az úszáshoz a fésűkagylók a foszfoargininből származó ATP-generációra támaszkodnak, majd glikolízist generálnak oktopin mint anaerob végtermék. A foszfoarginin izomszintje és a glikolitikus enzimek aktivitása fajonként változik, követve a menekülési reakciók során alkalmazott izomhasználatot. Az aerob anyagcsere a kimerítő testmozgásból való felépülés során játszik szerepet, és 12-szeresére növelheti a szervezet oxigénfelvételét. Ez az intenzív aerob erőfeszítés az ismételt menekülési teljesítményt hajlamosabbá teszi az energetikai állapotra, mint a kezdeti menekülési teljesítmény. A reprodukciós beruházások, az ontogenetikai változások, a hipoxia, a növekedési környezet, az akvakultúra gyakorlatok és számos környezeti feltétel módosítja a menekülési reakciókat, különösen jelentős hatással az ismételt menekülési teljesítményre. Annak ellenére, hogy ezeknek a biotikus és abiotikus tényezőknek az úszási teljesítményre gyakorolt hatása van, az izomhasználat, az izom metabolikus kapacitásának, az izom morfológiájának és a héj alakjának inter-specifikus különbségei jelzik a héj és az izom jellemzőinek együttes fejlődését az úszás támogatása érdekében. Többféle megoldás létezhet az úszás megkönnyítésére ebben a sokszínű filogenetikai csoportban.