kulcsfogalmak

• lehetőségstruktúrák: exogén tényezők, amelyek korlátozzák vagy felhatalmazzák a kollektív szereplőket (társadalmi mozgalmak).
• panasz: panasz vagy bosszúság; hivatalos panasz is.
• erőforrás: valami, amit egy cél eléréséhez használ, pl. nyersanyagok vagy személyzet.

Az Erőforrás-mozgósítás elmélete hangsúlyozza az erőforrások fontosságát a társadalmi mozgalom fejlődésében és sikerében. Az erőforrások itt értendők: tudás, pénz, média, munka, szolidaritás, legitimitás, valamint a hatalmi elit belső és külső támogatása. Az elmélet szerint a társadalmi mozgalmak akkor alakulnak ki, amikor a sérelmekkel küzdő egyének képesek elegendő forrást mozgósítani a cselekvéshez. Az erőforrások hangsúlyozása megmagyarázza, hogy egyes elégedetlen / hátrányos helyzetű egyének miért képesek megszervezni, míg mások nem. Az erőforrás-mobilizációs elmélet a társadalmi mozgalmakat is felosztja helyzetük szerint más társadalmi mozgalmak között. Ez segít a szociológusoknak megérteni őket más társadalmi mozgalmakkal kapcsolatban; például, mennyire befolyásolja az egyik elmélet vagy mozgalom a másikat?

az elmélet Néhány feltételezése a következőket tartalmazza:

• a modern, politikailag pluralista társadalmakban mindig lesz ok a tiltakozásra, mert állandó elégedetlenség (azaz sérelmek vagy nélkülözés) van; ez hangsúlyozza e tényezők fontosságát, mivel mindenütt jelen vannak
• a szereplők racionálisak és képesek mérlegelni a mozgalomban való részvétel költségeit és előnyeit
• a tagokat hálózatokon keresztül toborozzák; az elkötelezettséget a kollektív identitás kiépítésével és az interperszonális kapcsolatok ápolásával tartják fenn
• a mozgalmak szervezése az erőforrások összesítésétől függ
• a társadalmi mozgalmak szervezeteinek erőforrásokra és a vezetés folytonosságára van szükségük
• társadalmi mozgalmak a vállalkozók és a tiltakozó szervezetek a katalizátorok, amelyek a kollektív elégedetlenséget társadalmi mozgalmakká alakítják; a társadalmi mozgalmak gerincét a társadalmi mozgalmak alkotják
• az erőforrások formája formálja a mozgalom tevékenységét (pl., a TV-állomáshoz való hozzáférés a TV média széles körű használatát eredményezi)
• mozgalmak alakulnak ki függő lehetőségstruktúrákban, amelyek külső tényezők, amelyek korlátozhatják vagy megerősíthetik a mozgást, amelyek befolyásolják mozgósításukra irányuló erőfeszítéseiket. A lehetőségstruktúrákra példák lehetnek olyan elemek, mint például az állam befolyása, a mozgalom politikai intézményekhez való hozzáférése stb. Mivel az egyes mozgalmak reakciója a lehetőségstruktúrákra a mozgalom szervezetétől és erőforrásaitól függ, nincs egyértelmű mozgásfejlődési minta, sem a konkrét mozgási technikák vagy módszerek nem egyetemesek.

ennek az elméletnek a kritikusai azzal érvelnek, hogy túl nagy hangsúlyt fektetnek az erőforrásokra, különösen a pénzügyi forrásokra. Egyes mozgalmak pénz beáramlása nélkül hatékonyak, és jobban függnek a tagok mozgalmától az idő és a munka szempontjából (például az Egyesült Államokban a polgárjogi mozgalom).