A Leukapheresis olyan, mint bármely más preparatív aferézis, kivéve, hogy nem az: a Leukapheresis általában sokkal tovább tart, nagyobb vérmennyiségeket dolgoznak fel, következésképpen nagyobb ACD-a térfogatokat adnak be. A vérkomponens donorok és a leukapheresis alanyok szintén meglehetősen különböző populációk. Az allogén donorok általában fiatalabbak, és sokan először donorok, mindkettő a véradás során fellépő mellékhatások kockázati tényezője. Ezenkívül az összes leukapheresis gyűjtemény több mint felét betegeknél végzik. Itt van az életkor szerinti megoszlás, beleértve a szélsőséges korú betegeket is, valamint az alapbetegség és a társbetegségek, amelyek magasabb vagy eltérő kockázatoknak teszik ki őket a donorokhoz képest. Mindkét csoportnak tehát jó oka van annak, hogy a leukapheresis káros hatásai gyakoribbak, súlyosabbak vagy akár teljesen eltérőek lehetnek. Összehasonlítva más preparatív aferézis típusokkal, mint pl vérlemezke vagy plazma aferézis, a leukapheresis kockázatát kevésbé vizsgálták, mivel összehasonlításban viszonylag alacsony frekvenciájú beavatkozás. A leukapherézis gyakran továbbra is a hematológusok területe, akiknek más az eljárási biztonságérzetük, mint a transzfúzióknak. Ezenkívül a G-CSF széles körben mozgósította az “őssejt” aferéziseket, amelyek meghaladják a nem mobilizált aferéziseket, így a G-CSF mellékhatásainak nagyon erős jele csak elnyomja a megfelelő aferézis jeleit. Ez a fókuszált áttekintés a leukapheresis megfigyeléseit, valamint a preparatív aferézis egyéb formáiból származó megfigyelések extrapolációját értékeli annak érdekében, hogy felmérje a leukapheresis biztonságosságát és azonosítsa a további javulás lehetséges megközelítéseit. Röviden, az összbenyomás a leukapheresis nagyon kielégítő biztonságossági rekordja, alkalmanként vénás hozzáféréssel vagy vazovagális problémákkal, gyakori, de nagyon érzékeny és ritkán korlátozó ACD-a toxicitással.