1745-ben Pieter van Musschenbroek fizikus és matematikus találta fel az elektromos szikrák olcsó és kényelmes forrását Leidenben, Hollandiában. Később Leyden jar néven ez volt az első eszköz, amely nagy mennyiségű elektromos töltést tudott tárolni. (E. Georg von Kleist, egy német pap önállóan fejlesztette ki az ilyen eszköz ötletét, de nem vizsgálta meg olyan alaposan, mint Musschenbroek.) Az utóbbi által kidolgozott Leyden-üveg egy üveg injekciós üvegből állt, amelyet részben vízzel töltöttek meg, és vastag vezetődrótot tartalmazott, amely jelentős mennyiségű töltés tárolására képes. Ennek a huzalnak az egyik vége kinyúlt a parafán, amely lezárta az injekciós üveg nyílását. A Leyden-üveget úgy töltötték fel, hogy a vezető huzalnak ezt a kitett végét érintkezésbe hozták egy súrlódó eszközzel, amely statikus elektromosságot generált.egy évvel Musschenbroek készülékének megjelenése után William Watson, egy angol orvos és tudós elkészítette a Leyden üveg kifinomultabb változatát; a tartály belsejét és külsejét fémfóliával borította be, hogy javítsa a töltéstároló képességét. Watson elektromos szikrát továbbított készülékéből egy huzalon keresztül, amelyet a Temze a Westminster hídnál 1747-ben.

a Leyden jar forradalmasította az elektrosztatika tanulmányozását. Hamarosan a” villanyszerelők ” egész Európában megéltek, Leyden üvegekkel demonstrálva az áramot. Jellemzően madarakat és állatokat öltek meg áramütéssel, vagy töltéseket küldtek vezetékeken keresztül a folyók és tavak felett. 1746-ban az apáca Jean-Antoine Nollet, a fizikus, aki népszerűsítette a tudományt Franciaországban, lemerült egy Leyden-korsót XV. Lajos király előtt azáltal, hogy áramot küldött egy 180 királyi őrből álló láncon keresztül. Egy másik demonstráción Nollet vasból készült huzalt használt egy több mint egy kilométer hosszú Karthauzi szerzetes sorának összekapcsolására; amikor egy Leyden-korsót kiürítettek, a fehér köpenyes szerzetesek állítólag egyszerre ugrottak a levegőbe.

Amerikában Benjamin Franklin eladta nyomdáját, újságját és almanachját, hogy elektromos kísérleteket végezzen. 1752-ben Franklin bebizonyította, hogy a villámlás az elektromos vezetés példája egy selyem sárkány repülésével zivatar alatt. Elektromos töltést gyűjtött egy felhőből egy kulcshoz, majd onnan egy Leyden-üveghez rögzített nedves zsineg segítségével. Ezután a villám felgyülemlett töltését elektromos kísérletek elvégzésére használta. Franklin kimondta a ma már ismert törvényt a töltés megőrzése (a díjak nettó összege egy elszigetelt régióban mindig állandó). Watsonhoz hasonlóan nem értett egyet DuFay kétfolyékony elméletével. Franklin azzal érvelt, hogy a villamos energia egy folyadék két állapotából áll, amely mindenben jelen van. A szokatlanul nagy mennyiségű folyadékot tartalmazó anyag “plusz” vagy pozitív töltésű lenne. A normálnál kevesebb folyadékkal rendelkező anyag “mínusz” vagy negatív töltésű lenne. Franklin egyfolyadékos elmélete, amely 100 évig uralta az elektromosság tanulmányozását, lényegében helyes, mivel a legtöbb áram mozgó elektronok eredménye. Ugyanakkor azonban az alapvető részecskéknek mind negatív, mind pozitív töltésük van, és ebben az értelemben DuFay kétfolyékony képe helyes.

Joseph Priestley angol fizikus a History and Present State of Electricity (1767) című könyvében összegezte az elektromosságról rendelkezésre álló összes adatot. Megismételte Franklin egyik kísérletét, amelyben az utóbbi kis dugókat ejtett egy erősen villamosított fémtartályba, és megállapította, hogy nem vonzódnak és nem taszítják őket. A tartály belsejében semmilyen töltés hiánya miatt Priestley felidézte Newton törvényét, miszerint az üreges gömb belsejében nincs gravitációs erő. Ebből Priestley arra a következtetésre jutott, hogy az elektromos töltések közötti erő törvényének meg kell egyeznie a gravitációs erő törvényével—vagyis a tömegek közötti erő a tömegek közötti távolság inverz négyzetével csökken. Bár ezeket minőségi és leíró kifejezésekkel fejezték ki, Priestley törvényei ma is érvényesek. Matematikájukat 1767 és a 19.század közepe között tisztázták és széles körben fejlesztették, mivel az elektromosság és a mágnesesség pontos, kvantitatív tudományokká vált.