a Nobel-Díj a Nobel-Díj logója
Hamadan városában születtem 1947-ben. A családom akadémikus és gyakorló muszlim volt. Születésem idején apám Hamedan anyakönyvi Hivatalának vezetője volt. Apám, Mohammad Ali Ebadi, a kereskedelmi jog egyik első előadója, több könyvet írt. 1993-ban elhunyt.
gyermekkoromat egy kedvességgel és szeretettel teli családban töltöttem. Van két nővérem és egy bátyám, akik mind magasan képzettek. Anyám minden idejét és odaadását a nevelésünknek szentelte.
egy éves koromban jöttem Teheránba a családommal, és azóta a fővárosban lakom. A Firuzkuhi általános iskolában kezdtem el tanulni, majd az anoshiravn Dadgar és a Reza Shah Kabir középiskolákban folytattam a felsőoktatásomat. Letettem a teheráni egyetem felvételi vizsgáit, és 1965-ben helyet szereztem a Jogi Karon. Három és fél év alatt megszereztem a jogi diplomámat, és azonnal leültem az Igazságügyi Minisztérium felvételi vizsgáira. Hat hónapos ítélkezési gyakorlat után 1969 márciusában kezdtem hivatalosan bíróként szolgálni. Miközben bíróként szolgáltam, folytattam tanulmányaimat, és 1971-ben a teheráni Egyetemen kitüntetéssel doktoráltam magánjogból.
különböző pozíciókat töltöttem be az Igazságügyi Minisztériumban. 1975-ben a Városi Bíróság 24.padjának elnöke lettem. Én vagyok az első nő az iráni igazságszolgáltatás történetében, aki bíróként szolgált. Az iszlám forradalom 1979. februári győzelmét követően, mivel az Iszlám megtiltotta a nőknek, hogy bíróként szolgáljanak, engem és más női bírókat elbocsátottak állásunkból, és irodai feladatokat kaptak. Hivatalnok lettem azon a bíróságon, ahol egykor elnököltem. Mindannyian tiltakoztunk. Ennek eredményeként előléptették az összes korábbi női bírót, beleértve engem is, az Igazságügyi Minisztérium “szakértői” pozíciójába. Nem bírtam tovább elviselni a helyzetet, ezért kérvényeztem a korai nyugdíjazást. A kérésemet elfogadták. Mivel az Ügyvédi Kamara a forradalom óta egy ideig zárva maradt, és az igazságszolgáltatás irányította, a jogi gyakorlat iránti kérelmemet elutasították. Valójában sok éven át házhozkötött voltam. Végül 1992-ben sikerült ügyvédi engedélyt szereznem, és saját praxist alapítottam.
a munkanélküliség idejét arra használtam, hogy több könyvet írjak, és sok cikket publikáljak Iráni folyóiratokban. Miután megkaptam az ügyvédi engedélyemet, elfogadtam, hogy sok ügyet védjek. Néhány nemzeti eset volt. Közülük képviseltem a sorozatgyilkosságok áldozatainak családjait (Dariush és Parvaneh Foruhar családját) és Ezzat Ebrahiminejadot, akiket az egyetemi kollégium elleni támadás során öltek meg. Részt vettem néhány sajtóval kapcsolatos ügyben is. Számos társadalmi ügyet vállaltam, beleértve a gyermekbántalmazást is. Nemrég beleegyeztem, hogy Zahra Kazemi asszony édesanyját képviselem, aki egy Iránban meggyilkolt fotóriporter.
én is tanítok az egyetemen. Minden évben számos, Iránon kívüli diák csatlakozik az emberi jogi képzéseimhez.
házas vagyok. A férjem villamosmérnök. Két lányunk van. Az egyik 23 éves. Távközlési doktorátust tanul a kanadai McGill Egyetemen. A másik 20 éves, harmadik évében jár a teheráni Egyetemen, ahol jogot olvas.
| társadalmi tevékenységek | ||
| – | számos kutatási projektet vezet az UNICEF teheráni irodája számára. | |
| – | a gyermekjogok támogatásáért Egyesület társalapítója, 1995. 2000-ig voltam az egyesület elnöke, és továbbra is jogi tanácsadóként segítettem őket. Az egyesületnek jelenleg több mint 500 aktív tagja van. | |
| – | az ingyenes tandíj különböző szakaszainak biztosítása a gyermekek és az emberi jogok területén. | |
| – | az emberi jogok védelmi Központjának társalapítója négy védőügyvéddel, 2001. Én vagyok a Központ elnöke. | |
| – | több mint 30 előadást tart egyetemi és tudományos konferenciákon és szemináriumokon az emberi jogokról. Az előadásokat Iránban, Franciaországban, Belgiumban, Svédországban, Svájcban, Nagy-Britanniában és Amerikában tartották. | |
| – | több újságíró vagy családjuk képviselete, akiket a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban vádoltak vagy ítéltek el. Ezek közé tartozik a Habibollah Peyman (cikkek írásáért és a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló beszédekért); Abbas Marufi, a Gardoun havi főszerkesztője (több interjú és vers közzétételéért); Faraj Sarkuhi (az Adineh havi főszerkesztője). | |
| – | a sorozatgyilkosság áldozatainak családjait képviseli (a Foruhar család). | |
| – | képviselő család Ezzat Ebrahiminejad, meggyilkolták a 9 július 1999 támadás az egyetemi kollégium. | |
| – | Arin Golshani édesanyját képviseli, aki a gyermekfelügyeleti törvény következtében elválasztott az anyjától. Halálra kínozták mostohaanyja otthonában. | |
| – | javaslatot tett az Iszlám konzultatív Közgyűlésnek (Majlis), hogy ratifikálja a gyermekek elleni erőszak minden formáját tiltó törvényt; ennek eredményeként a törvényt azonnal megvitatták és ratifikálták 2002 nyarán. | |
| kiadványok | Könyvek | |
| – | büntető törvények, Teherán 1972. Kiadta az iráni Bank Melli (Rahnama professzor; Abdolhoseyn Aliabadi professzor). | |
| – | a gyermek jogai; Tanulmány a gyermekek jogainak jogi vonatkozásairól Iránban, 1987. Mohammad Zamiran fordította angolra. Megjelent az UNICEF, 1993. | |
| – | orvosi törvények; Teherán, 1988. Megjelent: Zabar. | |
| – | fiatal munkavállalók, Teherán, 1989. Kiadta Roshangaran. | |
| – | szerzői jogi törvények, Teherán, 1989. Kiadta Roshangaran. | |
| – | építészeti törvények, Teherán, 1991. Kiadta Roshangaran. | |
| – | a menekültek jogai, Teherán, 1993. Megjelent Ganj-e Danesh. | |
| – | az emberi jogok története és dokumentációja Iránban, Teherán, 1993. Kiadta Roshangaran. | |
| – | hagyomány és modernitás, Teherán 1995. Írta: Mohammad Zamiran, Shirin Ebadi. Megjelent Ganj-e Danesh. | |
| – | gyermek összehasonlító törvény, Teherán, 1997. Kiadta Kanoun (ezt a könyvet Hamid Marashi fordította angolra, az UNICEF pedig Teheránban adta ki 1998-ban). | |
| – | a nők jogai, Teherán, 2002. Megjelent Ganj-e Danesh. | |
| * a megadott részletek az eredeti kiadványokból származnak. | ||
| cikkek | ||
| – | “a gyermek és a családjog”; az Encyclopedia Iranica-ban megjelenő cikksorozat. Kiadta a Columbia Egyetem. | |
| – | “a szülők jogai”; cikk megjelent a folyóiratban tanulmányok a biotechnológia társadalmi hatásairól. Megjelent CNRS, Franciaország | |
| – | “nők és az erőszak jogi formái Iránban”; A párizsi Bonyad Iran folyóiratban megjelent cikk az erőszak témájáról. | |
| – | több mint 70 cikk az emberi jogok különböző aspektusairól, amelyek különböző Iráni kiadványokban jelentek meg. Néhányat lefordítottak angolra. Bemutatták őket a CRC-n, az UNICEF által 1997-ben szervezett szemináriumon. | |
| – | különböző hetilapokban megjelent cikkek, köztük Fekr-e Now New Ideas, a nőkre vonatkozó törvények különböző aspektusairól. | |
| Díjak és elismerések | ||
| egy hivatalos Human Rights Watch megfigyelő, 1996. | ||
| a gyermekjogok évkönyvének kiválasztása a kulturális és Iszlám Orientációs Minisztérium által. | ||
| a Rafto Emberi Jogi Alapítvány emberi jogi tevékenységekért járó díjának címzettje, Norvégia 2001. | ||
|
a Nobel-békedíj, Norvégia 2003. |
||
ezt az önéletrajzot/életrajzot a díj odaítélésekor írták, majd később a Les prix Nobel/ Nobel előadások/a Nobel-díjak című könyvsorozatban tették közzé. Az információkat néha frissítik a díjazott által benyújtott kiegészítéssel.