a tanulmány kiválasztási folyamatának Prisma folyamatábrája.

vizsgálati jellemzők

a vizsgálat legfontosabb jellemzőit a kiegészítő függelék S1 táblázata mutatta be. A különböző vizsgálati tervekkel ellátott tanulmányokat 9 megkülönböztető országban végezték. Ezek között volt 1 randomizált kettős-vak, placebo-kontrollos próba10, 3 esetkontroll vizsgálat, amelyekben 1 egyező esetkontroll37, 1 retrospektív esetkontroll38 és 1 prospektív esetkontroll vizsgálat19,28 leíró vizsgálat,köztük 3 közegészségügyi felügyeleti vizsgálat27, 40,41, 2 járványkitörési vizsgálat36, 39 és 1 epidemiológiai elemzés Kínában23, egy populációalapú vizsgálat egy Élelmiszerbiztonsági kampányon30 és egy retrospektív kohorsz, amely azonosította az S kockázati tényezőjét. suis mortality34, 3 retrospektív felülvizsgálat16,20, 21 és 17 esetjelentés vagy esetsorozat9,11,13,14,15,17,18,22,24,25,26,28,29,31,32,33,35. 27 cikk jelent meg angolul és 5 más nyelven; 3 Kínaiul23,24,37, és 1 darab Horvátul17 és Thai40.

a tanulmányok többsége Ázsiából származott, főleg Thaiföldről, Kínából, Hongkongból és Vietnamból. Tizennégy tanulmány Thaiföldről származott16,18,20,21,26,27,28,29,30,31,33,34,39,40, négy-négy Kínai,23,24,36, 37,Hongkong11,15,22,25 és Vietnam10,19,35, 38,két tanulmány Hollandiából9, 13, és egy-egy tanulmány Japánból14, Szerbiából17, az Egyesült KIRÁLYSÁGBÓL32 és Togóból41. A Kínából származó négy cikk közül kettő a 2005-ös szecsuáni járvány járványügyi vizsgálatából származott36,37.

a tanulmányok közzétételének éve 1983 és 2017 között változott. Az egyes vizsgálatokba bevont betegek száma 4-215 beteg között mozgott.

az elfogultság értékelésének kockázata

az elfogultság értékelésének kockázatára vonatkozó eredményeket a Newcastle Ottawa-skála (NOS) alkalmazásával végzett három esetkontroll vizsgálatban az 1.táblázat tartalmazza. Az eredmények három tanulmány között eltérő minőséget mutattak. A “szelekció”, az “összehasonlíthatóság” és az “expozíció megállapítása” tekintetében végzett átfogó értékelés alapján csak egy vizsgálat ért el magas pontszámot19, míg egy-egy vizsgálat mérsékelt38 és gyenge minőségű37.

mind a “szelekció”, mind az “expozíció” általában meglehetősen gyenge volt az áttekintett vizsgálatok során. Két vizsgálatban közösségi kontrollcsoportokat használtak19, 37, míg egy vizsgálatban nem S. suis szepszist diagnosztizált betegek voltak kontrollok38. Az esetek meghatározását a magas és közepes pontszámot elérő vizsgálatok között kellően elmagyarázták19,38, de az esetek reprezentativitását csak egy tanulmány38 mutatta ki.

csak egy vizsgálat ért el magas “összehasonlíthatósági” minőségértékelési pontszámot19. A fennmaradó két vizsgálat közül egyik sem igazította ki a zavarókat37, 38. Ezek közül az egyik vizsgálatban az expozíció megállapítására orvosi feljegyzéseket használtak38, míg a másikban kérdőívet használtak anélkül, hogy a kérdezőket elvakították volna az esetről és az ellenőrzési státusról37. A vizsgálatok egyike sem szolgáltatott információt a nem válaszadási arányról, illetve nem foglalkozott a kérdéssel.

a mellékelt randomizált, kontrollos vizsgálat a Rob 2.010 alapján alacsony volt az elfogultság kockázata. Az ítélet alátámasztására az S2. kiegészítő függelék táblázata szolgált.

A betegek jellemzői

a 32 vizsgálatban összesen 1454 Streptococcus suis esetet jelentettek. A betegek többsége férfi volt,amely az S. suis esetek több mint kétharmadát tartalmazza, kivéve Kerdsin et al. (2009), amelyben más vizsgálatokhoz képest viszonylag nagyobb volt a női betegek száma21. Az esetek többsége Ázsiai volt, különösen Thaiföldről, Vietnamból és Kínából, míg a kisebbség olyan európai országokból származott, ahol az esetek nagyrészt foglalkozással kapcsolatosak voltak. Csak 15 afrikai beteg vett részt egy populáció-alapú megfigyelési vizsgálatban Togo-Ban41

S. a suis-betegek általában egészséges felnőttek voltak a fertőzés megszerzése előtt. Az átlagéletkor 37 és 63 év között volt. Alacsonyabb átlagéletkor volt megfigyelhető 2 tanulmányban16,28. Az átlagéletkorról a legtöbb vizsgálatban beszámoltak9,11,13,14,15,16,18,20,22,23,24,26,29,30,31,32,33,34,35,38 míg 6 tanulmány jelentette a median10 értékét,21,25,27,36,39. Sem az átlagos,sem a medián életkorról nem számoltak be 3 vizsgálatban17,37, 41 (lásd a kiegészítő függelék S1 táblázatát. Tanulmány fő jellemzői).

a vizsgálati populáció főként S. suis meningitis volt, amelyet bakteriális meningitisben szenvedő betegeken végzett vizsgálatok9 alapján azonosítottak,10,13,15,19,22,23,28,29,35,41 míg a többiek S. suis fertőzéssel diagnosztizált betegek voltak11,14,16,17,18,20,21,24,25,26,27,31,32,33,34,38,39,40,42. A diagnózis a legtöbb vizsgálatban standard baktériumtenyészeten vagy valós idejű polimeráz láncreakción (RT-PCR) alapult. Azonban, S. suis valószínű vagy feltételezett esetek, amelyeket kompatibilis klinikai betegségként határoztak meg laboratóriumi megerősítés nélkül is 3 tanulmány36, 37, 39. A legtöbb emberi S. a suis fertőzéseket a 2-es szerotípus törzs okozta. A 14-es szerotípusú fertőzések előfordulását szórványosan jelentették főként északról, Thaiföldről21, míg Vietnamban nagyon kevés 14-es szerotípusú izolátumot azonosítottak10. A 4-es szerotípus törzsét és a nem tipizálható szerotípust ritkának tekintették9.

kockázati tényezők

az S megszerzésével kapcsolatos kockázati tényezők. a suis-fertőzés magában foglalta a nyers sertésfogyasztást, a sertéssel kapcsolatos foglalkozást, a sertések vagy sertések expozícióját, az alkoholfogyasztást, a bőrkárosodást, különösen a sertés expozíciója során, valamint az immunhiányos állapotokhoz hozzájáruló alapbetegségeket (kiegészítő függelék, S1.táblázat.). Bár úgy gondolták, hogy a fertőzés fő útja a bőr kopásával történő átvitel, Az expozíció során vagy a fertőzés előtt bekövetkezett bőrsérülést csak néhány vizsgálatban (9,5–100%) figyelték meg, amelyekben a többség kis százalékú volt9,11,14,23,24,25,31,32,36.

különböző eredményeket figyeltek meg a betegség kockázati tényezőivel kapcsolatos vizsgálatok között. Számos tanulmányban a sertéseknek vagy a sertéshúsnak való kitettség és a kapcsolódó foglalkozás volt a fő kockázati tényező14,23,37, 38, 41 míg a nyers sertéshús fogyasztása vagy a sertéseknek való kitettség más vizsgálatokban a betegek körülbelül kétharmadában nem volt jelen10,16,28,31,33,35. A nyers sertésfogyasztás magas gyakoriságát találták a thaiföldi betegek körében, különösen Észak-Thaifölden26, 39, 40. Bár az alkoholfogyasztásról a korábbi vizsgálatokban ritkán számoltak be,néhány thaiföldi tanulmányban26,29, 40 viszonylag magas számú alkoholfogyasztást találtak.

a hasonló tanulmányterv ellenére a metaanalízisben szereplő három eset-kontroll vizsgálat különböző jellemzőket mutatott. A Vietnamban végzett prospektív esettanulmányban invazív S. suis fertőzésben szenvedő betegek vettek részt esetek és két kontrollcsoport; páratlan kórházi kontrollcsoport és egy párosított közösségi kontrollcsoport rezidencia és életkor szerint a 10 éves tartomány, 1 arányban:319 mivel ugyanabból az országból származó retrospektív esetkontroll-vizsgálat az S. suis-fertőzésben szenvedő betegeket esetként, a nem S. suis sepsis-ben diagnosztizált betegeket kontrollként vette fel38. Egy párosított esettanulmány – vizsgálat Szecsuánban, Kínában az S. suis-fertőzött betegeket olyan esetcsoportokban és egyénekben vonták be, akik a diagnózist megelőző 1 héten belül voltak kitéve az eseteknek, mint kontrollok legalább 1:137 arányban. Standardizált kérdőívet használtunk a hajlamosító tényezők vizsgálatára két tanulmányban19, 38. A kérdezőket azonban csak a prospektív esetkontroll-vizsgálatban vakították el az eset-és kontrollállapotok tekintetében19. Az egyeztetett esetkontroll során a kérdezőbiztosok nem vakultak meg, és a 29 betegből csak 15-öt kérdeztek meg szemtől szemben, míg a többiek eszméletlenek voltak, és a kérdőívekre rokonaik válaszoltak37. A másik vizsgálathoz az orvosi feljegyzéseket használták38.

különböző eset-és kontrolldefiníciókat használtak a vizsgálatok során. A megerősített S. suis-esetet általában úgy határozták meg,mint egy befogadott beteget, akinek megerősített S. suis fertőzése volt vér/CSF tenyészet vagy valós idejű polimeráz láncreakció (RT-PCR) 2 vizsgálatban19, 38 míg egy esetet s-ként határoztak meg. a suis-esetet laboratóriumi vagy klinikai diagnózis igazolta egy tanulmányban37.

a közösségi kontrollok meghatározása meglehetősen hasonló volt két esetkontroll vizsgálatban19, 37 kivéve, hogy véletlenszerűen azonosították és életkor szerint egy vizsgálatban19, míg egy vizsgálatban csak kórházi kontrollcsoportot határoztak meg megerősített nem S. suis szepszis betegekként a felvétel során38.

Meta-analízis

összesen 850 résztvevőt elemeztek a 3 bevont eset-kontroll vizsgálat közül a kontrollcsoportok típusa szerint (közösségi kontrollok és nem S. suis szepszis diagnosztizált esetek). Az összes metaanalízis szerint a fő kockázati tényezők, köztük a nyers sertéshús fogyasztása, a sertésnek vagy sertéshúsnak való kitettség, a sertéssel kapcsolatos foglalkozás és a férfi nem szignifikánsan összefüggenek az S. suis fertőzéssel. Néhány közeli számot használtunk a hajlamosító tényezők eltérő kategorizálása miatt. A sertés reprodukciós és légzőszervi szindróma (PRRS) körzetében vagy a szomszédos területen élő, valamint a sertéshús tisztításában,darabolásában és feldolgozásában részt vevő egyedek számát használták fel a sertésnek vagy sertéshúsnak kitett populáció reprezentálására az egyeztetett esetkontroll és a retrospektív esetkontroll vizsgálatokban37, 38. A sertéshússal kapcsolatos foglalkozások esetében a vágásban részt vevők számát a sertéshússal kapcsolatos foglalkozási egyének képviseletére használták fel azzal az indoklással, hogy a résztvevők többsége olyan mezőgazdasági termelő volt, aki általában vágási tevékenységben vett részt. Az S. suis fertőzéssel kapcsolatos kockázati tényezőkre vonatkozó véletlenszerű hatások metaanalízisének eredményeit az ábrán mutattuk be. 2a–D.

A Streptococcus suis fertőzés kockázati tényezői; nyers sertésfogyasztás (a), sertésnek vagy sertéshúsnak való kitettség (B), férfi nem (C) és a sertéssel kapcsolatos foglalkozás (d). B) Megjegyzés: A PRRS kerületben vagy a PRRS szomszédságában élő személyeket, valamint a sertéshús tisztításában, vágásában és feldolgozásában részt vevő személyeket a sertéseknek vagy sertéshúsnak kitett népesség közeli számaként használták Huong et al. és Yu et al.37,38 volt. D) Megjegyzés: Yu et al., a vágásban részt vevők számát a sertéshússal kapcsolatos foglalkozási személyek képviseletére használták37.

a nyers sertéshús fogyasztása szignifikánsan magasabb volt az esetek között, mint a kontrollok, és sokkal kifejezettebb volt Houng et al. amelyben a kontroll csoport Nem S-ből származott. Suis szepszis esetek (ábra. 2A) 38. Ezzel szemben az Általános becslés erősebb volt a sertéssel kapcsolatos foglalkozás közösségéből származó kontrollokkal végzett vizsgálatok között, míg gyengébb pozitív összefüggést figyeltek meg, amikor a kontrollcsoport nem S. Suis szepszis betegek voltak (ábra. 2C) 19,37,38 és közel 6-szor magasabb volt az esetekben, mint a nem S. suis szepszisben szenvedő betegek kórházi kontrolljaival végzett vizsgálat kontrolljai 38.

a sertések vagy a sertéshús expozíciója körülbelül 3-4-szer magasabb volt az esetekben, mint a nem s kórházból származó kontrollokkal végzett vizsgálatok során. Suis szepszis diagnosztizált betegek, illetve a közösség (ábra. 2B) 19,37,38. Az eredmények konzisztensek voltak az összes elemzés között, és nem volt szignifikáns heterogenitás. Megállapították,hogy a közösségi kontrollokkal végzett vizsgálatok19, 37 általában pontosabb értékeket mutattak a nem S. Suis szepszis esetekből vett kontrollokkal végzett vizsgálathoz képest38.

klinikai tünetek és eredmények

a Meningitis volt a leggyakoribb klinikai tünet, amelyet septiceamia és arthritis követett, melyekben később kialakult sepsis arthritis eseteket is jelentettek (S1.kiegészítő függelék táblázat). A prezentációk jeleinek és tüneteinek spektruma csendes volt, hasonló volt a vizsgálatok során. A meningitisben szenvedő betegek többségénél klasszikus meningitis tünetek jelentkeztek, köztük súlyos fejfájás, magas láz, nyakmerevség és a mentális állapot megváltozása9. Petechiák vagy egyéb bőrelváltozások voltak jelen néhány vizsgálatban, 3-7% között az S. suis meningitis9,10,22 között.

az Endocarditis általában kevésbé volt gyakori, míg az endopthalmitist és a spondylodiscitist38 ritka megnyilvánulásoknak tekintették. Ezzel szemben azt találták, hogy a fertőző endocarditis két esetsorozatban volt a leggyakoribb klinikai bemutatók között, annak ellenére, hogy a legtöbb betegben nem volt mögöttes szívbetegség 11,33. A leggyakoribb vegetációs hely az aorta érintettsége volt33. Azoknak az eseteknek az aránya, akiknél toxikus sokk szindróma (TSS) alakult ki, meglehetősen kicsi volt, körülbelül 2-28% a tanulmányok többségében10,11,18,34,35,36,39 2 epidemiológiai vizsgálat kivételével Kínában (62% és 50%)24,37. A toxikus sokk szindrómát (TSS) és a szubakut endocarditist (sbe) magas halálozási aránnyal társították egy 43 thaiföldi betegből álló sorozat szerint, ami 80% és 50% volt a TSS-ben és SBE-ben szenvedő betegek körében18. A TSS esetek fiatalabbak voltak, rövidebb inkubációs periódussal, alacsonyabb teljes szérumfehérje – és antitestszinttel, mint a nem TSS-ben szenvedő betegeknél18.

lappangási időt 14 vizsgálatban adtak meg, az expozíciótól a megjelenésig eltelt medián idő 1-4, 8 nap között volt9,10,11,16,17,18,24,25,27,29,30,34,36,41. A legtöbb fertőzés a nyári hónapokban történt11,15,22,25,35,36 vagy az esős évszak20,26, 33.

a betegség halálozási aránya alacsony volt a más szerek által okozott meningitishez képest (0-33, 3%)9,10,11,14,16,17,18,20,21,22,24,25,26,27,28,29,30,31,32,33,34,35,36,38,39,41. A süketség előfordulása azonban a vizsgálatok többségében magas volt, és nagyrészt a meningitis szindróma következményei (7-93%)9,10,11,13,14,15,16,17,18,20,21,22,24,25,26,28,29,30,31,32,33,34,35,38,40,41. A halláskárosodás általában tartós volt, ha már sikeres agyhártyagyulladás-kezelés után is megkezdődött. 22. A vestibularis diszfunkció vagy az ataxia szintén gyakori volt (8-80%)11,17,24,26,29,32,35, és a meningitis esetek felében jelen volt egy esetsorozatban26, míg néhány vizsgálatban látásvesztést figyeltek meg (4-60%)17,35,41.

a halálesetek főként a meningitis helyett más szövődményekből eredtek, beleértve a többszörös szervi elégtelenséget33, a disszeminált intravascularis coagulationt (DIC)22,31, a bakteriális peritonitist, a szepszist és a fertőző endocarditist 31. A relapszus aránya alacsony volt, és általában sikeresen kezelték a penicillin vagy kombinációs terápia folytatásával9.

kezelések

a legtöbb S. suis izolátum érzékeny volt a penicillinre vagy a cefalosporinokra10,11,14,15,22,25,29,33,41. A nagy dózisú intravénás Penicillin G kezelés a betegek többségénél nagyon hatékony volt22. A penicillin minimális gátló koncentrációjának (MIC) átlaga 0,015-0,06 mg/ml volt11,14,15,22,31,33. A tetraciklin-és makrolid-rezisztencia gyakori volt10,11,14, 25, 41, míg kevés esetben észleltek többszörös antimikrobiális rezisztenciát31.

a kezelés átlagos időtartama 7-42 nap között volt10,11,13,16,20,21,27,29,30,31,34,35,36,38. Általában hosszabb kezelési időre volt szükség szövődmények, például agyhártyagyulladás,spondylocitis és endocarditis esetén31, 33. A penicillint vagy cefalosporint plusz aminoglikozidot tartalmazó kombinációs kezelés hatásosnak bizonyult a fertőző endocarditis kezelésében33.

A dexametazon adjuváns terápia csökkentette a halláskárosodás és a neurológiai szövődmények kockázatát a randomizált kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálat szerint10. Ezzel szemben a szteroidnak a halláskárosodás elleni védelemre gyakorolt hatását nem lehetett megállapítani a két mellékelt esetsorozat szerint26, 35.