a folyékony légzés közbeni gázcsere korai tanulmányai azzal az elsődleges céllal kezdődtek, hogy a tengeralattjáró vészhelyzeti menekülésének eszközét fejlesszék ki a sóoldat belélegzett közegként, amelynek minimális nitrogén parciális nyomása van. A levegő hiperbarikus nyomáson történő belélegzése nagyon magas nitrogén parciális nyomásnak tenné ki a búvárt, és jelentős a dekompressziós betegség kockázata. A folyékony szellőzéssel végzett korai munka (1) azt mutatta, hogy a hypercapnia volt a sóoldattal történő folyékony légzés legjelentősebb korlátozása alacsony szén-dioxid-oldhatósága miatt.

az 1990-es évek elején több csoport folyékony légzést hozott a tüdőbetegség kezelésének klinikai birodalmába perfluor-szénhidrogének (PFC-k) felhasználásával, fokozott CO2-oldhatósággal, hogy új stratégiát biztosítson a légzési distressz szindróma (RDS) kezelésére. A helykorlátozások megakadályozzák az összes fontos hivatkozás részletes megvitatását. Kandler és munkatársai (2) tanulmánya az American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine (31-35. A PFC beadásának módszereinek rövid ismertetése segít szemléltetni az aeroszolos szállítási megközelítés fontosságát.

jelentős pozitív lépés volt a PFC-hez kapcsolódó gázcsere (3) használata, amelyet ma részleges folyadékszellőzésnek (PLV) neveznek. A normál funkcionális maradék kapacitással (30 ml/kg) egyenértékű PFC térfogatot csepegtetünk a légcsőbe egymásra helyezett térfogat-szabályozott gázszellőztetéssel (az inspirált oxigén frakciója = 1,0). Tüdőkárosodás esetén a PLV (4-7) során javul a gázcsere, mivel a csökkent felületi feszültség és az O2 jobb szállítása a tüdő ödémás területeire. Ezek a vizsgálatok a gázcsere hatékonyságát értékelték az O2 és a CO2 csere hatékonyságának mérésével, mint például PaO2 , PaCO2 és AaPo 2. A normál tüdőben a többszörös inert gázeliminációs technikát alkalmazva a gázcsere korlátai a megnövekedett sönt és a megnövekedett aAPco 2 miatt következnek be, ami a CO2 alacsony oldhatóságából ered a PFC-ben (8). A PLV-ben lévő nagy PFC-térfogatoknál a CO2-csere romlik a PFC folyadékrétegen keresztüli diffúzió korlátozása miatt (9).

a PLV egyik szövődménye a PFC nagy sűrűségéből származik, amely túlnyomórészt a tüdő függő régióiban oszlik meg (10). Bár a gáz eloszlik az összes tüdőrégióban, a nem független régiókban több szellőzést találtak. Így a PLV a véráramlás és a szellőzés kombinált újraelosztásán keresztül működhet a nem függő régiók felé, amelyek javítják az alveoláris térfogat/szívteljesítmény (VA/Q) illesztését a tüdő nem függő régióiban.

kis mennyiségű PFC kreatív használata hasonló vagy jobb terápiás következményekkel járhat. A párologtatott PFC (egyes molekulák a gázfázisban) használatát Bleyl és munkatársai leírták (11). Ezek a nyomozók bevezették a perfluorohexánt (amelyet az optimális gőznyomáshoz választottak, 177 Hgmm) két párologtatón keresztül sorozat olajsavval sérült juhokhoz. Az oxigénellátás javulását mutatták a kezelési intervallum alatt. Ez a javulás a kezelési fázis után is fennmaradt. Az artériás Po 2 csúcsszintet a kezelési periódus vége után 2 órával érte el maradék PFC nélkül. a fontos megfigyelés az volt, hogy a párologtatott PFC jelentős hatással volt az állatok állapotának javítására anélkül, hogy nagy folyékony PFC térfogatot kellett volna bevezetni a tüdőbe. Ezek az eredmények azt mutatták, hogy a PFC felületi feszültségcsökkentő tulajdonságai a PFC gőz formájában történő bevezetésével biztosíthatók.

Kandler és munkatársai legújabb innovatív lépése a folyóirat e számában az aeroszolok (kis PFC-cseppek a gázfázisban) újszerű felhasználása az inspirált gáz PFC-tartalmának növelésére (2). Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy nagyobb mennyiségű PFC kerüljön a tüdő felületére, mint párologtatással, miközben kevesebb PFC térfogatot vezet be, mint teljes vagy részleges folyadékszellőzéssel. Az aeroszolok egyik fő előnye, hogy a PFC viszonylag egyenletes módon jut az alveoláris felületre anélkül, hogy a PFC sűrűségfüggő eloszlása a tüdő függő régióiban lenne. Ez a tanulmány az aeroszolos PFC (FC77) hatását értékelte felületaktív anyaggal kimerült malac tüdő modellel. A szerzők összehasonlították az aeroszol-PFC–t három másik szellőztetési móddal: PLV funkcionális maradék kapacitással (FRC), PLV alacsony tüdőtérfogattal és szakaszos kötelező szellőzéssel, és kimutatták, hogy az aeroszol-PFC biztosítja a legjobb gázcserét és a jobb dinamikus megfelelést. A maximális PaO2–t az aeroszol-PFC csoportban a kezelés befejezése után 6 óráig találták meg. A gázcsere javítása ugyanolyan hatékony volt, mint a PLV, és hosszabb ideig fennmaradt. Az aeroszolos PFC-vel kapcsolatban nem észleltek káros hatásokat.

mind a párologtatott, mind az aeroszolos módszerek jelentős előnye a PLV-vel szemben a felületi feszültség csökkentésének egyenletesebb eloszlása, függetlenül a PFC sűrűségfüggő eloszlásától a PLV alatt. A Kandler-módszernek (2) azonban jelentős előnyei vannak, amelyek megkülönböztetik az egyenletes párolgástól, mint a PFC beadásának javulását. először is, az aeroszol beadásának módszere nem hordozza ugyanazt a tüdőkárosodás lehetőségét. Másodszor, jelentős előnye van az elfogadhatóságnak és a könnyű kezelhetőségnek a sérült tüdő kezelésében a kritikus gondozási környezetben. Minimális képzésre lesz szükség a személyzet számára az aeroszolos PFC biztonságos és kompetens kezeléséhez. Ezenkívül a berendezés egyszerűen használható és olcsó marad, és ez növeli a technika hozzáférhetőségét. Harmadszor, a berendezések egyszerűsége és a könnyű használat teszi ezt a terápiát hordozhatóbbá, potenciálisan kiterjesztve használatát az intenzív osztályon kívül. Negyedszer, a párologtatással ellentétben ezt a módszert nem korlátozza az alkalmazott PFC gőznyomása. Ezért a PFC több típusa alkalmas lehet, talán az adott tüdősérülésekre jellemző. További kutatásokra van szükség ennek az ígéretes kezelési módnak az értékeléséhez és hatékonyságának optimalizálásához. Kandler és munkatársai egyszerűsítették a PFC adminisztrációját annyira, hogy új érdeklődést fogunk látni ezen vegyi anyagok akut sérült tüdő kezelésére.