négy, 12-52 hetes vizsgálatot vontunk be, amelyekben 3798 COPD-s résztvevő vett részt. A résztvevők átlagos életkora 60,1-64,6 év volt; a legtöbb férfi volt, akiknek a kiindulási átlagos dohányzási ideje 39,2-52,3 év volt. Közepesen súlyos vagy súlyos COPD-vel rendelkeztek, és a kiindulási átlagos post-bronchodilatator forszírozott kilégzési térfogat egy másodperc alatt (FEV1) a várható normál érték 44,5% – 55,1% – a között mozgott. Mivel minden vizsgálatot szisztematikusan végeztek előre meghatározott protokollok szerint, a szelekció, a teljesítmény, a detektálás, a kopás és az elfogultságok jelentésének kockázatát alacsonynak értékeltük.

a placebóval kezeltekkel összehasonlítva az umeklidinium csoport résztvevőinek kisebb volt a valószínűsége a mérsékelt exacerbációk kialakulásának, amelyek rövid szteroidokat, antibiotikumokat vagy mindkettőt igényelnek (esélyhányados (OR) 0,61, 95% – os konfidencia intervallum (CI) 0,46-0,80; négy vizsgálat, N = 1922; fokozat: magas), de nem kifejezetten kórházi kezelést igényelnek súlyos exacerbációk miatt (vagy 0,86, 95% CI 0,25-2,92; négy vizsgálat, N = 1922, fokozat: alacsony). A kezeléshez szükséges szám további jótékony eredmény (NNTB) a szteroidokat, antibiotikumokat vagy mindkettőt igénylő akut exacerbáció megelőzésére 18 volt (95% CI 13-37). Az életminőség jobb volt az umeklidinium csoportban (átlagos különbség (MD) -4,79, 95% CI -8,84-0,75; három vizsgálat, N = 1119), és ezeknek a résztvevőknek szignifikánsan nagyobb esélyük volt arra, hogy a St George ‘ s Respiratory Questionnaire (SGRQ) összpontszámában legalább négy egység minimális, klinikailag fontos különbséget érjenek el, mint a placebo csoportban (vagy 1,45, 95% CI 1.16-1, 82; három vizsgálat, N = 1397; fokozat: mérsékelt). Az NNTB egy klinikailag jelentős javulással rendelkező személy eléréséhez 11 volt (95% CI 7-29). Az összmortalitás, a nem halálos kimenetelű súlyos nemkívánatos események (vagy 1,33; 95% CI 0,89-2,00; négy vizsgálat, N = 1922, fokozat: közepes) és a nemkívánatos események (vagy 1,06, 95% CI 0,85-1,31; négy vizsgálat, N = 1922; fokozat: közepes) valószínűsége nem különbözött az umeklidinium és a placebo csoport között. Az umeklidinium-csoport szignifikánsan nagyobb javulást mutatott a kiindulási értékhez képest a mélyponti FEV1-ben a placebo-csoporthoz képest (MD 0.14, 95% CI 0,12-0,17; négy vizsgálat, N = 1381; fokozat: magas). A tüneti javulás valószínűbb volt az umeklidinium-csoportban, mint a placebo-csoportban, amit az átmeneti dyspnoe Index (TDI) fokális pontszáma határoz meg (MD 0,76, 95% CI 0,43-1,09; három vizsgálat, N = 1193), és a legalább egy egységnyi javulás minimális klinikailag jelentős különbségének elérésének esélye szignifikánsan nagyobb volt umeklidinium-kezelés mellett, mint placebo-kezelés mellett (vagy 1,71, 95% CI 1,37-2,15; három vizsgálat, N = 1141; fokozat: magas). Az NNTB egy klinikailag jelentős tüneti javulást elérő személy esetében 8 volt (95% – os CI 5-14). A mentő gyógyszerek használatának valószínűsége (a napi puffadások számának változása a kiindulási értékhez képest) szignifikánsan kisebb volt az umeklidinium-csoportban, mint a placebo-csoportban (MD -0,45, 95% CI -0,76–0,14; négy vizsgálat, N = 1531).