a nem megfelelő Antidiurézis szindróma (SIAD) kezdeti jelentését 1960-ban tették közzé az American Journal of Medicine-ben. Schwartz és kollégái egy elegáns fiziológiai vizsgálatsorozatot írtak le, amelyben két hyponatraemia és tüdőkarcinómában szenvedő betegről kimutatták, hogy képtelenek kiválasztani a vízterhelést, és akik a plazma nátrium-koncentrációjának emelkedésével reagáltak a víz korlátozására. Ezt a szindrómát SIADH-nak nevezték; az azóta eltelt 60 évben a SIAD alapvető diagnosztikai követelményei-hyponatraemia, koncentrált vizelet, emelkedett vizelet nátrium – koncentráció, euvolaemia, valamint a kortizol és a pajzsmirigyhormon-hiány kizárása-továbbra is a szindróma meghatározásának arany standardja. A neoplazia, különösen a tüdőkarcinóma továbbra is a szindróma fő oka. Ezenkívül az összes nemrégiben közzétett irányelv azt javasolja, hogy az ezekben az indexes esetekben alkalmazott kezelés – folyadékkorlátozás – maradjon első vonalbeli terápiás választás. Azonban sok minden megváltozott. A plazma vazopresszin (AVP) mérésére szolgáló ria módszerek kifejlesztése a SIAD összetettebb meghatározásához vezetett, és a molekuláris biológiai technikák kimutatták, hogy az AVP ektopikusan termelődik a tumorszövetben. A legújabb adatok azt mutatják, hogy a kortizolhiány gyakoribb, mint azt korábban a SIAD okaként elismerték, és hogy a hypothyreosis kizárásának szükségessége megkérdőjelezhető. Az adatok megkérdőjelezték a folyadékkorlátozás klinikai értékét is a hyponatraemia visszafordításában; az AVP-receptor antagonisták, a vaptanok klinikailag egyértelműen hatékonyabbak, bár a költséghatékonyság továbbra is kérdés. A SIAD aktív kezelésének szükségességét hangsúlyozzák a várható adatok, amelyek azt mutatják, hogy a SIAD megnövekedett mortalitással jár, amely nem tulajdonítható kizárólag a társbetegségnek. Végül az akut hyponatraemia kezelésére vonatkozó irányelvek a bolus kezelést javasolják hipertóniás sóoldattal, nem pedig folyamatos infúzióval; a klinikai adatok azt mutatják, hogy ez biztonságos és hatékony a kognitív funkció helyreállításában.