Articles

fiziológiai pH. hatások a poszthipoxiás proximális tubuláris sérülésre.

Az O2 nélkülözés után a szöveti acidózis gyorsan korrigálódik. Ez a vizsgálat értékelte ennek a pH-korrekciónak a hatását a poszthipoxiás proximális tubuláris sérülés indukciójára és útvonalaira. Ezenkívül feltárták a keletkező sérülés megelőzésének módjait. Az izolált patkány proximális tubuláris szegmenseit (PTSs) hipoxiának/reoxigénezésnek vetettük alá (50/30 vagy 30/50 perc) a következő inkubációs körülmények között: 1) folyamatos pH 7.4, 2) folyamatos pH 6,8 vagy 3) hypoxia pH 6,8 és reoxigenáció pH 7,4 (NaHCO3 vagy Tris bázis hozzáadása). A folyamatosan oxigénezett PTSs ugyanazon pH-körülmények között tartott kontrollként szolgált. A halálos sejtkárosodást laktát-dehidrogenáz (LDH) felszabadulással értékelték. a hypoxia/reoxigenációs sérülés több állítólagos útvonalára gyakorolt pH-hatásokat is értékelték (ATP-depléció, lipidperoxidáció, membrán deaciláció). Az acidózis blokkolta a hipoxiás LDH felszabadulást (pH 7,4, 50 +/- 2%; pH 6,8, 6 +/- 1%) a membrán dezacilációjának vagy ATP kimerülésének enyhítése nélkül. A reoxigenálás során minimális LDH szabadult fel (3-5%), ha a pH-t állandó értéken tartották. Ha azonban a poszthipoxiás pH-t korrigálták, azonnali (< vagy = 5 perc) és jelentős sejthalál (pl., 55 +/- 3% Tris-szel) történt. Ez disszociált a lipidperoxidációtól vagy az új dezacilációtól, és ezt egy depressziós ATP/ADP Arány előzte meg (ami a hipoxiás/poszthipoxiás sejtenergetika acidózishoz társuló defektusára utal). A realkalinizációs sérülés nem volt elkerülhetetlen, mivel lényegében blokkolható 1) poszthipoxiás glicin hozzáadása, 2) átmeneti poszthipoxiás hipotermia vagy 3) 10 perces reoxigenációs (sejt-helyreállítási) periódus a bázis hozzáadása előtt. Sem a mannit, sem a minősített puffer Ca2+ deléció nem biztosított védelmet. Az akut pH-korrekció nem okozott sérülést a folyamatosan oxigénezett PTSs-ben. A következtetések a következők: 1) A Poszthipoxiás “pH-sokk” gyakorlatilag azonnali sejthalált okoz, nem de novo sérülést okozva, hanem inkább az acidózis citoprotektív hatásának eltávolításával. 2) Ez a sérülés különféle módszerekkel megelőzhető, ami nagy lehetőséget jelent a súlyosan sérült poszthipoxiás PTSs megmentésére.