Petronius hadjáratot vezetett a mai Közép-Szudánba a Kush Királyság ellen Mero-ban, amelynek királynője Imanarenat korábban megtámadta Római Egyiptom. Mivel nem szerzett állandó nyereséget, lerombolta Napata városát, és északra vonult vissza.

KR.e. 25 – ben a rómaiak hadjáratot terveztek mind Núbia (Meroe), mind Arábia ellen-Augustus ezzel dicsekedett Res Gestae “két hadsereget vezettek körülbelül ugyanabban az időben Aethiopiába és a Félix nevű Arábiába”. Mielőtt a rómaiak még bármit is megpróbáltak volna, a núbiaiak megtámadták a Thebaid, a római helyőrség pedig Syene. Rabszolgává tették a lakosokat, és lebontották Augustus szobrait. Egyiptom prefektusa, Petronius 10 000 gyalogságot vezetett 30 000 núbiai ellen, üldözve őket Núbiába. Ezután elbocsátotta a núbiai királynő – Candace királynő (valójában Amanirenas királynő, “candace” címmel) núbiai feliratokból ismert. Rabszolgává tette a lakosokat (feltehetően 1000-et küldött Augustusnak a Játékokra), és Római helyőrséget állított fel a közelben. A császári politika későbbi Octavianus Augustusban bekövetkezett változása után azonban a rómaiak feladták ambícióikat Meroe meghódítására. Ehelyett “ügyfélállamként”kezelték. Strabo arról beszél, hogy a núbiai nagykövetek szerződést kötnek Augustussal.

— Paul Clammer

Strabo valóban a rómaiakkal folytatott háborút írja le az ie 1.században. Kandake (vagy “Candace”) amanirenas Római Egyiptom elleni kezdeti győzelmei után az észak-núbiai Kushitákat legyőzték, Napatát pedig elbocsátották.

figyelemre méltó, hogy Napata fővárosának megsemmisítése nem volt bénító csapás a Kusitákra, és nem ijesztette meg annyira Candace-t, hogy megakadályozza őt abban, hogy újra harcba szálljon a Római hadsereggel.

valóban úgy tűnik, hogy Gaius Petronius támadása revitalizáló hatással lehetett a királyságra. Alig három évvel később, KR.e. 22-ben egy nagy kusita erő észak felé haladt azzal a szándékkal, hogy megtámadja Qasr Ibrimet. Az előrenyomulásra figyelmeztetve Petronius ismét dél felé vonult, és sikerült elérnie Qasr Ibrimet, és megerősítenie védekezését, mielőtt a megszálló Kusiták megérkeztek.

bár az ősi források nem adnak leírást az ezt követő csatáról, tudjuk, hogy egy bizonyos ponton a Kusiták követeket küldtek, hogy tárgyaljanak egy békeszerződésről Petroniusszal, és esetleg elfogadjanak egy olyan státuszt, mint Róma “Ügyfélállama”.

a második hadjárat végére más évek harcai után azonban Petroniusnak nem volt kedve tovább foglalkozni a Kusitákkal. A Kusitáknak sikerült kedvező feltételekkel békeszerződést kötniük, és a két nemzet közötti kereskedelem növekedett.