a többi monoamin-oxidáz inhibitorhoz hasonlóan az izokarboxazid számos gyógyszer és élelmiszer hatását fokozza. A monoamin-oxidáz inhibitorral kezelt betegek nem kaphatnak közvetett hatású szimpatomimetikumokat, például amfetaminokat, metaraminolt, fenfluramint vagy hasonló anorektikus szereket, efedrint vagy fenilpropanolamint (amely számos szabadalmaztatott hideggyógyító gyógyszerben található), dopamint vagy levodopát. A betegeket arra is figyelmeztetni kell, hogy kerüljék a magas tiramin tartalmú élelmiszereket és italokat: érett sajtok (beleértve az ömlesztett sajtokat is), hidrolizált élesztő vagy húskivonatok, alkoholos italok, különösen nehéz vörösborok, mint például a Chianti, alkoholmentes sörök, lagerek és borok, valamint egyéb, nem friss élelmiszerek, amelyek fogyasztása előtt erjesztettek, pácoltak, felakasztottak, érleltek vagy más módon fehérjebontásnak vannak kitéve. A széles bab hüvely (amely levodopát tartalmaz) és a banánhéj szintén veszélyt jelenthet. Szélsőséges esetekben az interakciók súlyos hypertoniás epizódokat eredményezhetnek. Az izokarboxazidot ezért szívdobogás vagy gyakori fejfájás esetén azonnal fel kell függeszteni.

petidin nem adható monoamin-oxidáz inhibitorokat kapó betegeknek, mivel súlyos, potenciálisan fatális reakciók, köztük centrális gerjesztés, izomrigiditás, hyperpyrexia, keringési összeomlás, légzésdepresszió és kóma alakulhatnak ki. Az ilyen reakciók morfinnal kevésbé valószínűek, de az izokarboxazid és a petidinen kívüli narkotikus fájdalomcsillapítók kölcsönhatása korlátozott, ezért rendkívüli óvatosság szükséges, ha morfint adnak izokarboxazid-kezelésben részesülő betegeknek.

az izokarboxazid nem adható együtt más monoamin-oxidáz inhibitorokkal, szelektív szerotonin újrafelvétel gátlókkal (SSRI-k) vagy a legtöbb triciklikus antidepresszánssal (klomipramin, dezipramin, imipramin, butriptilin, nortriptilin vagy protriptilin). Bár nincs bizonyíték arra, hogy a kombinált terápia hatékony lenne, a depresszió refrakter eseteit Izokarboxaziddal lehet kezelni amitriptilinnel vagy trimipraminnal kombinálva, feltéve, hogy megfelelő gondossággal járnak el. A hipotenzív és egyéb mellékhatások fokozódhatnak.

az izokarboxazid – kezelés után 1-2 hetes intervallumot kell engedélyezni, mielőtt más hatásmódú antidepresszánsokat vagy bármilyen más gyógyszert adnának be, amelyek kölcsönhatásba léphetnek. Hasonló intervallum ajánlott az izokarboxazid beadása előtt, ha másik antidepresszánst alkalmaztak; nagyon hosszú felezési idejű gyógyszerek (például fluoxetin) esetén tanácsos lehet meghosszabbítani ezt az intervallumot.

az izokarboxazid adását az általános érzéstelenítést igénylő elektív műtét előtt legalább 2 hétig abba kell hagyni. Az aneszteziológust figyelmeztetni kell arra, hogy a beteget Izokarboxaziddal kezelik, ha sürgősségi műtétre van szükség. Az izokarboxazid egyidejű alkalmazása más központi idegrendszeri depresszánsokkal (különösen barbiturátokkal és fenotiazinokkal), stimulánsokkal, helyi érzéstelenítőkkel, ganglion-blokkoló szerekkel és más vérnyomáscsökkentőkkel (beleértve a metil-dopát és a reszerpint), diuretikumokkal, vazopresszorokkal, antikolinerg szerekkel és hypoglykaemiás szerekkel potencírozhatja ezek hatását. Ezt szem előtt kell tartani, ha az izokarboxazid-kezelés során szükségessé válik a fogászat, a műtét vagy a beteg kezelésének megváltoztatása.

minden izokarboxazidot szedő beteget figyelmeztetni kell a szabadalmaztatott ‘hideggyógyító’ készítményekkel és orr-dekongesztánsokkal történő öngyógyításra, és tájékoztatni kell a figyelmeztetések alatt felsorolt étrendi korlátozásokról.

az Izokarboxaziddal, mint a központi idegrendszerre ható egyéb gyógyszerekkel, a betegeket arra kell utasítani, hogy a kezelés alatt kerüljék az alkoholt, mivel az egyéni válasz nem látható előre.