június 18-án, 91 éves korában hunyt el a CEU középkori Tanulmányok Tanszékének alapító tagja és emeritus professzora. Élete utolsó pillanatáig elkötelezett tudós volt, hiteles és gondoskodó professzor, fáradhatatlan munkás a nemzetközi együttműködés érdekében a tanulás előmozdítása és a levelek Köztársaságának kiszélesítése érdekében. Amikor gyászolunk és megemlékezünk róla, emlékezzünk meg néhány dologról gazdag, kalandos életéből – a Festschrift, amelyet 70 éves korában kapott tőlünk, a sok eszköz embere volt,aki sokféle módon vándorolt… A kalandok a második világháború vége felé kezdődtek, amikor tinédzserként kellett túlélnie a holokausztot, trükkökkel és bujkálással a Nyilasok uralták Budapestet. Ezt követően a marxizmusra való lelkes áttérés rövid időszaka után hamar kiábrándult a kibontakozó sztálinista rezsimből, és aktív résztvevője lett az 1956-os forradalomnak. A vereség után elhagyta Magyarországot, és szerzett egy középkori tanulmányok doktorátust G Enterprettingen, tanítványaként Percy Ernst Schramm. Posztgraduális képzésben két évet töltött Oxfordban, majd a Marburgi Egyetemen dolgozott, és sokat idézett monográfiát adott ki a késő középkori Magyarország királyságáról és birtokairól. 1966-ban az Egyesült Államokba, majd Kanadába költözött, a Vancouveri British Columbia Egyetem professzora lett. Az 1956-os nemzetközi értelmiségi közösség tagjaként könyvekkel, meghívókkal, ösztöndíjakkal, publikációs lehetőségekkel igen aktívan támogatta a magyar kollégákat. Ugyanakkor a nemzetközi középkori tanulmányok fő szervezőjévé vált. Néhány évnyi befektetést követően a ‘Kelet-Közép-Európa’ történetébe és a ‘paraszttanulmányokba’, az 1980-as években megszervezte a Majestas-t, az uralkodás tanulmányozásának tudományos Egyesületét, amely két évtizeden át működött, számos sikeres konferenciát szervezett és megjelentette az azonos nevű recenziót.

amikor 1993-ban Vancouverből Professor emeritusként nyugdíjba vonult, nem azért, hogy pihenjen, hanem azért, hogy csatlakozzon egy új, egyre igényesebb tudományos kalandhoz: középkori Tanulmányok Tanszékének felépítéséhez a nemrégiben alapított CEU-n Budapesten. Hazahozta világméretű hálózatát, és a legnagyobb mértékben hozzájárult ahhoz, hogy osztályunk virágzó új központtá váljon ezen a területen. És ez nem csak a magas színvonalú német és amerikai tapasztalatainak köszönhető,hanem mindenekelőtt a végzős hallgatóink csodálatos, szenvedélyes, lelkes nemzetközi csoportjával való szenvedélyes elkötelezettségének. Mint valószínűleg a CEU összes többi Tanszéke, szemináriumaink is lenyűgöző tudományos műhelyekké váltak, amelyek ötvözik a helyi ismeretek rejtett kincseit a magas színvonalú élvonalbeli nemzetközi ösztöndíjakkal. És mindebben J. N. N. élénk, kritikus, egykor vicces és vidám, máskor ideges és morcos résztvevő volt, néha dühös robbanásokkal halálra rémítette a tanulókat, de aztán kellő tiszteletet, atyai védelmet és barátságos bátorítást adott nekik – a tanulók több generációja sír most e távozás miatt. A hatékony és melegen emberi hatása kialakulását jövő tudósok párosult a fáradhatatlan szervezeti hajtás: Majestas után kutatásokat indított a középkori nemesség összehasonlító történetéről, a középkor’ felhasználásairól és visszaéléseiről’, a forrás-repertoár kézikönyvekről. Közép-európai középkori szövegek címmel kétnyelvű forráskiadás-sorozatot indított (11 kötet a CEU Press-nél), 5 kötetben publikálta a középkori Magyarország törvényeit. 2007-ben nyugdíjba vonult a CEU-tól, mint Professor Emeritus, de továbbra is aktív volt: kulcsszerepet játszott a MECERN, a Medieval Central European Network megalapításában 2014 – ben-a múlt héten, néhány nappal halála előtt kijavította fejezetének bizonyítékait a középkori Közép-Európáról szóló új OUP kézikönyvben. Az elmúlt években több sérülése is volt, bottal sétált, de egészen a télig kitartott amellett, hogy a CEU-ra jöjjön, hogy meghallgassa hallgatóinak MA vagy PhD védelmét, vagy meghallgassa fiatalabb kollégáinak, barátainak, munkatársainak nyilvános előadásait a világ minden tájáról. Rendkívül szerencsések voltunk, hogy három évtizeden át barátként és kollégaként tekinthettünk rá, távozása nagy veszteség nekünk, a CEU-nak és a középkori ösztöndíjaknak szerte a világon.

ennek a nekrológnak a befejezéséhez hadd idézzem rektorunk, Michael Ignatieff szavait: “40 éve ismerem Jánost, mint tudós, barát, jó életű, intellektuális provokátor. A CEU szellemiségét testesítette meg a legjobban: erkölcsileg komoly, intellektuálisan tiszteletlen és az ideálokhoz hevesen hűséges. Mindannyiunknak hiányozni fog.”

és egy másik szó Patrick Geary: “legyen az ő emléke áldás mindannyiunk számára.”

G Klaniczay János, a középkori Tanulmányok Tanszékének vezetője