absztrakt

a Veillonella fajok olyan kényes baktériumok, amelyeket bőr -, fogászati és légúti fertőzésekből izoláltak, és ritkán érintettek súlyos fertőzésekben, mint a meningitis, az endocarditis és az osteomyelitis. Egy 76 éves nő 3 napig lázzal, hányással és általános gyengeséggel jelentkezett kórházunkba. A transthoracikus echokardiogram mobil szerkezetet mutatott az elülső mitrális szelep szórólapján, amelynek mérete 0,9 cm, ami növényzetre utal. A vankomicinnel és piperacillin-tazobaktámmal végzett empirikus terápia a tünetek klinikai megszüntetésével kezdődött. A 6. napon a felvételkor felvett vérkultúra nőtt Veillonella Fajok. A transzesophagealis echokardiogram megerősítette az 1,2 0,4 cm-es echo sűrű szerkezetet, amely az elülső mitrális szórólap bal kamrai oldalához kapcsolódik. A beteget 10 napos fekvőbeteg-antibiotikum-kezelés után hazaengedték, és 4 hetes IV ceftriaxont fejeztek be otthon, nemkívánatos események nélkül. A kezelés befejezése után újraértékelték a klinikán, és az ismételt vérkultúrák negatívak maradtak. Beszámolunk a Veillonella Fajok okozta endocarditis sikeres kezelésének első esetéről, napi egyszeri ceftriaxonnal.

1. Bevezetés

a Veillonella Fajok anaerob, Gram-negatív kókuszok, amelyek az emberek normális száj -, gyomor-és urogenitális flórájának részét képezik. A Veillonella fajokat bőr -, fogászati és légúti fertőzésekből izolálták, ahol gyakran vegyes növényvilág részét képezik. Ritkán a Veillonella súlyos fertőzéseket okozhat, mint például agyhártyagyulladás, endocarditis és osteomyelitis.

2. Az eset összefoglalása

egy 76 éves nő, akinek kórtörténetében diabetes mellitus, magas vérnyomás, krónikus hepatitis C cirrhosis, nyelőcső varicealis vérzés és 4.stádiumú krónikus vesebetegség szerepelt a kórházban lázzal, hányással és általános gyengeséggel három napig.

a fizikális vizsgálat során nem volt nyilvánvaló szorongása, 3/6-os fokozatú szisztolés zörej volt hallható a jobb 2.bordaközi térben, a tüdő tiszta volt az auskultációig, kétoldalúan egyenlő légzési hangokkal, a has puha és nem hajlékony, normál bélhangokkal. Nem volt fokális neurológiai deficitje. 2 + fokozatú pedálödéma kétoldalúan volt jelen, a bőr ép volt, kiütés nélkül. A vizsgálat többi része nem volt figyelemre méltó.

a teljes vérkép 10 g/dL hemoglobinnal és 7500 sejt/mikroliter fehérvérsejtszámmal (81% neutrofil, 6% limfocita és 12% monocita) mutatott vérszegénységet. A vérlemezkeszám 68000, a nemzetközi normalizált arány (INR) pedig 1,1 volt. A beteg vesefunkciója rendellenes volt, szérum kreatininszintje 2, 5 volt. A vizeletvizsgálat szignifikáns volt 150 mg/dL fehérje, mérsékelt vér, nagy leukocita észteráz és negatív nitrit esetében. A transthoracikus echokardiogram mobil 0,9 cm-es szerkezetet mutatott az elülső mitrális szelep szórólapján. A vankomicinnel és piperacillin-tazobaktámmal végzett empirikus terápiát 2 vérkultúra után kezdték meg. A kórházi ápolás 2. napján a Gram-pozitív cocci növekedéséről számoltak be 1 a felvételkor vett 2 vérkultúrából. A 6. napon a szervezetet Veillonella fajként azonosították. A beteg dysuriára panaszkodott a felvétel során, és húgyúti fertőzést diagnosztizáltak, amelyet kiterjesztett spektrumú béta-laktamáz termelő Escherichia coli okozott. Ezért a piperacillin-tazobaktámot meropenemre változtatták a 3 napos terápia befejezéséhez. A transzesophagealis echokardiogram megerősítette az 1,2 0,4 cm-es visszhangsűrű szerkezetet, amely az elülső mitrális betegtájékoztató LV oldalához kapcsolódik. A jelentések szerint az izolátum érzékeny a penicillinre és a cefalosporinokra, és rezisztens a metronidazolra. Ekkor a vankomicint abbahagyták, és a meropenemet ceftriaxonra változtatták. Az ismételt vérkultúrák negatívak maradtak. A kórházi lefolyást a Clostridium difficile okozta hasmenés bonyolította, amelyet metronidazollal kezeltek klinikai javulással.

a beteget perifériásan behelyezett központi katéterrel ürítették ki 10 napos fekvőbeteg-kezelés után, és 4 hét IV ceftriaxont otthon végzett nemkívánatos események nélkül. A kezelés befejezése után újraértékelték a klinikán, és az ismételt vérkultúrák negatívak voltak. Egy év után ismételt echokardiogrammal végzett nyomon követés a növényzet felbontását mutatta.

3. Vita

a Veillonella Fajok kicsi, gömb alakú, Gram-negatív kókuszok, amelyek anaerob körülmények között nőnek a szokásos táptalajon. Korlátozott fermentációs tulajdonságokkal rendelkeznek, és ártalmatlan szaprofitáknak tűnnek; bár alkalmanként behatolhatnak a véráramba, ami súlyos fertőzésekhez vezethet, mint a meningitis, az endocarditis és az osteomyelitis. Eddig 13 fajt azonosítottak: V. parvula, V. dispar, V. atypica, V. caviae, V. rodentium, V. ratti, V. criceti, V. montpellierensis, V. denticariosi, V. tobetsuensis, V. magna, V. rogosae és V. seminalis .

korábban 8 dokumentált endocarditis eset fordult elő Veillonella fajok mint egyedüli izolátum (1.táblázat). Ezek közül 4 esetben protézis szelepek, 4 esetben pedig natív szelepek érintettek.

érdekes módon a vérkultúrák a jelentett esetek közül csak 3-ban voltak pozitívak . 2 esetben a diagnózist a baktériumok elszaporodásával állapították meg a szelepszövetből, egy esetben pedig a szervezetet 16srns analízissel azonosították . Esetünkben, 1 kívül 2 az antibiotikumok beadása előtt vett vérkultúrák pozitívak voltak. Ha Duke kritériumait szigorúan alkalmazzák, ezt “lehetséges fertőző endocarditisnek” minősítenék.”

a Veillonella sp által okozott endocarditis optimális antimikrobiális kezelése. nem szabványosított. A jelentett esetek között az alkalmazott antibiotikumok közé tartozik a penicillin, az ampicillin, az első generációs cefalosporin, a metronidazol, a klindamicin vagy az aminoglikozidok monoterápiában vagy kombinációban . Kezdetben a penicillint használták választott antibiotikumként . Egy későbbi tanulmány a penicillin G-vel szembeni magas szintű rezisztenciáról számolt be a Veillonella SP orális izolátumai között. ez megtartotta az amoxicillin-klavulanát iránti érzékenységet . Az endocarditis 8 bejelentett esete közül az érzékenységi adatok csak 3 izolátumban állnak rendelkezésre . Csökkent penicillin-érzékenységről számoltak be 2 azok közül . A metronidazolt önmagában alkalmazták a Veillonella sp által okozott endocarditis egyik esetben. csökkent penicillin-érzékenységgel; csak egy jelentett esetet kezeltek első generációs cefalosporinnal gentamicinnel kombinálva, amelyet orális penicillin-kezelés követett .

az antibiotikum-terápia mellett a protetikus szelep endocarditisben szenvedő 3 beteg közül 4 sebészeti beavatkozást igényelt .

betegünkben az izolátum érzékeny volt penicillinre (MIC < 0,06), cefalosporinokra (MIC < 2), ampicillin-szulbaktámra (Mic < 1), piperacillinre, klindamicinre és tetraciklinre, és rezisztens volt metronidazolra. A beteget sikeresen kezelték önmagában ceftriaxonnal 4 hétig.

4. Következtetés

a Veillonella Fajok fontossága a súlyos fertőzések, köztük az endocarditis okaként egyre inkább felismerték. A diagnózis nehéz lehet a baktérium kényes jellege miatt, és a rendelkezésre álló szakirodalomban korlátozott klinikai adatok állnak rendelkezésre a kezelés irányítására ezekben az esetekben. Beszámolunk a Veillonella Fajok okozta endocarditis sikeres kezelésének első esetéről, napi egyszeri ceftriaxonnal.

összeférhetetlenség

a szerzők nem összeférhetetlenség jelenteni.