Phosphatides
Assessment | Biopsychology | Comparative |Cognitive | Developmental | Language | Individual differences |Personality | Philosophy | Social |
Methods | Statistics |Clinical | Educational | Industrial |Professional items |World psychology |
Biological:Viselkedési genetika * evolúciós pszichológia * Neuroanatómia · neurokémia · neuroendokrinológia ·idegtudomány · Pszichoneuroimmunológia * fiziológiai pszichológia * pszichofarmakológia (Index, vázlat)
a foszfatidok vagy foszfolipidek a lipidek egy csoportja, és az összes biológiai membrán egyik fő alkotóeleme. Minden foszfolipid tartalmaz egy digliceridet, egy foszfátcsoportot és egy egyszerű szerves molekulát, például kolint. Ez egyfajta molekula. Lipid kettős réteget képeznek a sejtmembránon belül.
tartalom
Amfipatikus karakter
a foszfolipid ‘háta’ hidrofil (vonzza a vizet), a lipofil (gyakran hidrofób) ‘farok’ pedig taszítja a vizet. Vízbe helyezve a foszfolipidek a foszfolipid sajátos tulajdonságaitól függően különféle szerkezeteket képeznek. A biológiai rendszerekben a foszfolipidek gyakran előfordulnak más molekulákkal (pl., fehérjék, glikolipidek, koleszterin) egy kettős rétegben, például sejtmembránban. A Lipid kettős rétegek akkor fordulnak elő, amikor a lipofil farok egymás felé állnak, hidrofil fejű membránt képezve mindkét oldalon a víz felé.
Ez a membrán részben áteresztő, rugalmas mozgásra képes, és folyadék tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekben a beágyazott fehérjék (integrál vagy perifériás fehérjék) és a foszfolipid molekulák képesek oldalirányban mozogni. Az ilyen mozgást a Folyadékmozaik modell írja le, amely a membránt lipidmolekulák mozaikjaként írja le, amelyek oldószerként működnek a benne lévő összes anyag és fehérje számára, így a fehérjék és a lipidmolekulák szabadon diffundálhatnak oldalirányban a lipidmátrixon keresztül, és vándorolhatnak a membránon. A koleszterin hozzájárul a membrán folyékonyságához azáltal, hogy megakadályozza a foszfolipidek csomagolását. Ezt a modellt azonban mára felváltották, mivel a lipidpolimorfizmus tanulmányozása révén ma már ismert, hogy a lipidek viselkedése fiziológiai (és egyéb) körülmények között nem egyszerű.