beszélgetés

a Chagas-kór egy fertőző betegség, amelyet a flagellate protozoon t cruzi okoz. A fertőzés elsődleges útja a triatominae, más néven “csókos bogarak” (Latin-Amerika területein “vinchucas” néven ismert) vektor általi átvitel; ezek a rovarok, amelyek sok dél-amerikai iszapkunyhóban megtalálhatók, a parazitát egy fertőzött állat vérével táplálkozva szerzik meg, majd terjesztik a T cruzi-val szennyezett ürülék lerakásával, miközben emberi gazdaszervezetekkel táplálkoznak. A tripanoszómák ezután a bőrön vagy a nyálkahártyán lévő sebeken keresztül jutnak be a gazdaszervezetbe.3 ritkábban a fertőzés vérátömlesztés vagy anyai-magzati átvitel útján történik.3

miután az emberi gazdaszervezetbe kerültek, a paraziták behatolnak a különböző sejttípusokba, előnyben részesítve a myocytákat és a ganglionsejteket, ahol szaporodnak, majd kitörnek a sejtekből, hogy újra belépjenek a véráramba és újraindítsák a ciklust.

a fertőzésnek 2 klinikai fázisa van. Az akut fázis (4-8 hét) gyakran tünetmentes, de indurációként jelentkezhet a fertőzés helyén (“chagoma”), amelyet önkorlátozott lázas betegség követ. Az akut betegség végzetes lehet (<a tüneti esetek 5% -10% – a), halál pedig myocarditis vagy meningoencephalitis miatt fordulhat elő.4 a kezdeti fertőzéstől számított 10-30 éven belül a betegek 40% – ánál végül krónikus Chagas-betegség jelei alakulnak ki.4 krónikus Chagastic cardiomyopathia esetén a fokozatos myocarditis a kamra dilatációjához és a kontraktilis funkció károsodásához vezet. A fókuszfal mozgási rendellenességei és az LV csúcs aneurysma dilatációja gyakori a korai krónikus fázisban.5 a szívrostok progresszív pusztulása és a szívizom későbbi fibrózisa hajlamosítja a betegeket a szívelégtelenségre és a kamrai aritmiákra.5

a Chagastic gastrointestinalis betegség klasszikusan összefügg a gasztrointesztinális traktus dilatációjával és a gasztrointesztinális motoros rendellenességekkel az enterális idegrendszer sérülése miatt. A Dysphagia a leggyakoribb kezdeti tünet, amelyet gastrointestinalis dilatáció követ (általában megakolon vagy megaesophagus/achalasia, bár a gyomor, a vékonybél, az epehólyag, az epefa és a nyálmirigyek is érinthetők6). Érdekes módon a vizsgálatok összefüggést találtak a Chagas-kór és a H pylori-fertőzés megnövekedett aránya között.7

a Chagas-kór diagnózisa az Egyesült Államokban még nem szabványosított. 2 vizsgálat van a T cruzi immunglobulin G antitestekre; azonban egyik sem rendelkezik elegendő érzékenységgel és specifikussággal ahhoz, hogy önmagában alkalmazható legyen, ezért mindkettőt párhuzamosan használják, és néha meg kell ismételni. A kezelés a benznidazol vagy a nifurtimox antiprotozoális szerekből áll. A fertőzés akut fázisában az antiprotozoális szerek a betegek 60-85% – ában gyógyulnak. Korlátozott adatok állnak rendelkezésre a krónikus Chagas-betegség legjobb kezeléséről. Nem világos, hogy az antitripanoszomális szerek befolyásolják-e a betegség hosszú távú lefolyását, mivel a krónikus Chagákban tapasztalt károk nagy része a kezdeti fertőzésből kiinduló gyulladásos változásokból származik. További aggodalomra ad okot, hogy a gyógyszerek maguk is gyakori mellékhatásokkal járnak, és nincsenek randomizált klinikai vizsgálatok, amelyek igazolják hatékonyságukat. Azonban ésszerű feltételezni, hogy az élő paraziták számának csökkentése kevésbé kumulatív gyulladásos választ eredményez—ezért ebben az időben a kezelés ajánlott a betegség progressziójának lassítására még a régóta fennálló fertőzésben szenvedő felnőtteknél is.8

a Chagas-kór hagyományosan trópusi betegségnek számít; a becslések szerint világszerte 10 millió ember fertőzött Közép-és Dél-Amerikában, Bolíviában, Argentínában és Paraguayban a legmagasabb a fertőzés aránya. Az előfordulás azonban növekszik az Egyesült Államokban és Európában az endemikus országokból történő kivándorlás miatt—a jelenlegi becslések szerint ma már több mint 300 000 t cruzi-val fertőzött személy van az Egyesült Államokban (és >5500 Kanadában, >80 000 Európában, >3000 Japánban és >1500 Ausztráliában).9 tekintettel a kardiomiopátia okának jelentőségére, különösen fiatal betegeknél, akiknek nincs más egyértelmű kockázati tényezője, fontos betegség, amelyet figyelembe kell venni az embolikus stroke-ban szenvedő, eredetileg endémiás országokból származó betegeknél.