mellékhatások

a következő mellékhatásokat a címkézés más szakaszaiban is tárgyaljuk:

• allergiás reakciók

klinikai vizsgálatok tapasztalatai

mivel a klinikai vizsgálatokat széles körben változó körülmények között végzik, a gyógyszer klinikai vizsgálataiban megfigyelt mellékhatások aránya nem hasonlítható össze közvetlenül a gyógyszer klinikai vizsgálataiban megfigyelt mellékhatásokkal a klinikai vizsgálatok egy másik gyógyszer, és nem tükrözi az arányok a gyakorlatban megfigyelt.

gyakori mellékhatások

az 1.táblázatban szereplő adatok 9 elsődleges hyperlipidaemiás placebo-kontrollos vizsgálatból származnak, amelyekben 2476 beteget kezeltek 75 mg és/vagy 150 mg PRALUENT-Tel 2 hetente, köztük 2135 beteget 6 hónapig és 1999-et 1 évnél hosszabb ideig (a kezelés medián időtartama 65 hét) kezeltek. A lakosság átlagéletkora 59 év volt, a lakosság 40% – a nő, 90% – a kaukázusi, 4% – A fekete vagy afroamerikai, 3% – A Ázsiai volt.

a PRALUENT-tel kezelt betegek legalább 2%-ánál és a placebóval kezeltekhez képest gyakrabban jelentett mellékhatásokat az 1.táblázat mutatja.

1.táblázat: a Praluenttel kezelt betegek 2% – ánál nagyobb vagy egyenlő arányban előforduló mellékhatások, és gyakrabban fordulnak elő, mint a placebóval kezelteknél

a Praluent-tel kezelt betegek 5,3% – ánál a kezelés megszakításához vezetett mellékhatások, míg a Praluent-tel kezelt betegek 5,1% – ánál placebóval kezelt betegek. A Praluent-tel kezelt betegeknél a kezelés megszakításához vezető leggyakoribb mellékhatások az allergiás reakciók (0,6% versus 0,2% a PRALUENT és a placebo esetén) és az emelkedett májenzimszintek (0,3% versus <0,1%) voltak.

azon ezetimib-kontrollos vizsgálatok elemzése során, amelyekben 864 beteg kapott Praluent-et medián 27 héten keresztül, és 618 beteg kapott ezetimib-et medián 24 héten keresztül, a gyakori mellékhatások típusai és gyakorisága hasonló volt a fent felsoroltakhoz.

egy cardiovascularis kimenetelű vizsgálatban, amelyben 9451 beteget kezeltek Praluent-Tel medián 31 hónapon keresztül, és 9443 beteget kezeltek placebóval medián 32 hónapon keresztül, a gyakori mellékhatások (a PRALUENT-tel kezelt betegek több mint 5% – A és gyakrabban fordultak elő, mint a placebo) a következők voltak: nem cardialis mellkasi fájdalom (7,0% PRALUENT, 6,8% placebo), nasopharyngitis (6,0% PRALUENT, 5,6% placebo) és myalgia (5,6% Praluent, 5, 3% placebo).

helyi reakciók az injekció beadásának helyén

a 75 mg-os és/vagy 150 mg-os, 2 hetente adott PRALUENT-et (Q2W) értékelő placebo-kontrollos vizsgálatokban a Praluent-tel kezelt betegeknél gyakrabban jelentettek helyi reakciókat, beleértve az erythemát/bőrpírt, viszketést, duzzanatot és fájdalmat/érzékenységet (sorrendben 7,2%, szemben a Praluent 5,1% – ával). Kevés beteg hagyta abba a kezelést ezen reakciók miatt (0, 2% versus 0.4% a Praluent és a placebo esetén), de a PRALUENT-et kapó betegeknél nagyobb volt az injekció beadásának helyén fellépő reakciók száma, több kapcsolódó tünetről számoltak be, és átlagosan hosszabb ideig jelentkeztek reakciók, mint a placebót kapó betegeknél.

egy 48 hetes placebo-kontrollos vizsgálatban, amelyben a Praluent 300 mg-ot 4 hetente (Q4W) és 75 mg Q2W-t (q2w) értékelték, és amelyben minden beteg 2 hetente gyógyszer-vagy placebo-injekciót kapott a vakok fenntartása érdekében, a helyi injekció beadásának helyén fellépő reakciókat gyakrabban jelentették a 300 mg PRALUENT Q4W-vel kezelt betegeknél, mint a 75 mg Praluent Q2W-t vagy placebót kapó betegeknél (sorrendben 16,6%, 9,6% és 7,9%). Három beteg (0,7%), akiket PRALUENT 300 mg Q4W-val kezeltek, az injekció beadásának helyén fellépő reakciók miatt abbahagyta a kezelést, míg a másik 2 kezelési csoportban egyetlen beteg sem (0%).

egy cardiovascularis kimenetelű vizsgálatban a PRALUENT-tel kezelt betegek 3,8% – ánál, illetve a placebóval kezelt betegek 2,1% – ánál jelentettek Helyi, az injekció beadásának helyén fellépő reakciókat, amelyek 26 betegnél (0,3%), míg 3 betegnél (<0,1%) vezettek a kezelés végleges leállításához.

allergiás reakciók

allergiás reakciókat gyakrabban jelentettek a PRALUENT-tel kezelt betegeknél, mint a placebóval kezelteknél (8, 6% versus 7, 8%). Azon betegek aránya, akik allergiás reakciók miatt hagyták abba a kezelést, magasabb volt a PRALUENT-tel kezelt betegek között (0, 6% versus 0, 2%). Kontrollos klinikai vizsgálatokban Praluent-et alkalmazó betegeknél súlyos allergiás reakciókat, például túlérzékenységet, nummularis ekcémát és túlérzékenységi vasculitist jelentettek .

májenzim-rendellenességek

az elsődleges hyperlipidaemiás vizsgálatokban a Praluent-tel és 1-gyel kezelt betegek 2, 5% – ánál jelentettek májbetegségeket (elsősorban a májenzim-rendellenességekkel összefüggésben).A placebóval kezelt betegek 8% – ánál, ami a betegek 0, 4% – ánál, illetve 0, 2% – ánál a kezelés megszakításához vezetett. A szérum transzaminázszintek a normálérték felső határának 3-szorosára történő emelkedése a PRALUENT-tel kezelt betegek 1,7% – ánál és a placebóval kezelt betegek 1,4% – ánál fordult elő.

alacsony LDL-C értékek

a placebo-kontrollos és aktív-kontrollos primer hyperlipidaemiás vizsgálatokban, 2 hetente vagy 4 hetes adagolási intervallumot alkalmazva, 914 PRALUENT-tel kezelt betegnél két egymást követő számított LDL-C érték <25 mg/dL, és 335 betegnél két egymást követő számított LDL-C érték <15 mg/dl. LDL-C értékeket <25 mg/dL és <15 mg/dL gyakrabban figyeltek meg a PRALUENT 150 mg Q2W vagy 300 mg Q4W adagolási sémával kezelt betegeknél. Ezekben a vizsgálatokban az alacsony LDL-C-értékekre adott válaszként nem változtak a háttér lipid-módosító terápiában (pl. a maximálisan tolerálható sztatinok), és a PRALUENT adagolását nem módosították, illetve nem szakították meg ezen az alapon.

egy cardiovascularis kimenetelű vizsgálatban 4305 PRALUENT-tel kezelt betegnél két egymást követő számított LDL-C érték <25 mg/dL, 782 betegnél pedig két egymást követő számított LDL-C érték < 15 mg/dL volt. Mivel a Praluent adagolását csökkentették vagy abbahagyták két egymást követő LDL-C érték <15 mg/dL esetén ebben a vizsgálatban, a Praluent hosszan tartó, nagyon alacsony LDL-C hatása nem ismert.

publikált genetikai vizsgálatokban, valamint lipidcsökkentő terápiákkal végzett klinikai és obszervációs vizsgálatokban az újonnan kialakuló diabetes kockázatának növekedését összefüggésbe hozták az LDL-C alacsonyabb szintjével.

immunogenitás

mint minden terápiás fehérje esetében, a PRALUENT esetében is fennáll az immunogenitás lehetősége. Az antitestképződés kimutatása nagymértékben függ a vizsgálat érzékenységétől és specifikusságától. Ezenkívül az antitest (beleértve a semlegesítő antitest) pozitivitás megfigyelt előfordulását egy vizsgálatban számos tényező befolyásolhatja, beleértve a vizsgálati módszert, a minta kezelését, a mintavétel időzítését, az egyidejűleg alkalmazott gyógyszereket és az alapbetegséget. Ezen okok miatt félrevezető lehet a Praluent elleni antitestek előfordulási gyakoriságának összehasonlítása az alábbiakban ismertetett vizsgálatokban, más vizsgálatokban vagy más készítményekben előforduló antitestek előfordulási gyakoriságával.

egy cardiovascularis kimenetelű vizsgálatban a 75 mg PRALUENT és/vagy 150 mg 2 hetente (Q2W) kezelt betegek 5,5%-ánál (504/9091) mutattak ki gyógyszerellenes antitesteket (ADA) a kezelés megkezdése után, szemben a placebóval kezelt betegek 1,6% – ával (149/9097). A perzisztens ADA-válaszokat, amelyek meghatározása legalább 2 egymást követő, a vizsgálat megkezdését követő, pozitív ADA-t tartalmazó, legalább 16 hetes periódussal elválasztott minta volt, a PRALUENT-tel kezelt betegek 0,7% – ánál és a placebóval kezelt betegek 0,4% – ánál figyelték meg. A neutralizáló antitest (NAB) válaszokat 0-ban figyelték meg.A PRALUENT-tel kezelt betegek 5% – A és <a placebóval kezelt betegek 0, 1% – A. Az LDL-C csökkenésén alapuló hatásosság többnyire hasonló volt ADA-val vagy anélkül szenvedő betegeknél.

néhány perzisztáló vagy semlegesítő antitestekkel kezelt Praluent-tel kezelt beteg azonban az LDL-C hatásosságának csökkenését tapasztalta.

az injekció beadásának helyén fellépő reakciók magasabb incidenciáját figyelték meg a kezelés során kialakuló ADA-ban szenvedő betegeknél, mint azoknál a betegeknél, akik ADA-negatívak voltak (7, 5% vs 3, 6%). Egy tíz placebokontrollos és aktív-kontrollos vizsgálatban 75 mg és/vagy 150 mg Q2W Praluent-tel kezelt betegeken, valamint egy külön klinikai vizsgálatban, melyet 75 mg Q2W vagy 300 mg PRALUENT-tel kezeltek 4 hetente (beleértve néhány olyan beteget is, akiknél a dózist 150 mg Q2W-ra módosították), az ADA és a NAb kimutatásának incidenciája hasonló volt a fent leírt vizsgálat eredményeihez.

a Praluent-kezelés ADA jelenlétében történő folytatásának hosszú távú következményei nem ismertek.

forgalomba hozatalt követő tapasztalatok

a következő mellékhatásokat jelentették a PRALUENT jóváhagyást követő alkalmazása során. Mivel ezeket a reakciókat bizonytalan méretű populációból önként jelentik, nem mindig lehet megbízhatóan megbecsülni azok gyakoriságát vagy ok-okozati összefüggést megállapítani a gyógyszer expozíciójával.

• általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
  • influenzaszerű betegség
• allergiás reakciók
  • angioödéma

olvassa el a Praluent (Alirokumab szubkután oldatos injekcióhoz) gyógyszerre vonatkozó teljes FDA előírási információt