Case 1

a 6-5 / 12 éves kaukázusi fiú került be a gyermekgyógyászati osztály láz, pharyngitis, laterális nyaki és inguinalis nyirokcsomó, sántít, és fájdalom a proximális jobb comb (mediális oldalon) járás közben és tapintásra. A felvétel előtt 12 napos anamnézisében volt időszakos-remittens láz 39,3-ig kb, paracetamollal kezelték (acetaminofen). A felvételkor a C-reaktív fehérje (CRP) koncentrációja 7,17 mg/dl volt (normál érték <0,5 mg/dl), leukocitózissal (fehérvérsejtek (fehérvérsejtek) 19,36 603/6L) és neutrofiliával (15,77 103/81,4%). Ezért megkezdték az intravénás antibiotikum-kezelést ceftriaxonnal. Jobb alsó végtag vénás ultrahang kizárt visszérgyulladás vagy phlebothrombosis. Ennek ellenére a CRP koncentrációja 15-re nőtt.90 mg/dl, az eritrocita ülepedési sebessége (ESR) 51 mm/h volt (normál érték <20 mm/h), és tovább nőtt a leukocytosis (WBC 22,30 603/ml) és a neutrophilia (17,94 103/ml; 80,5%); antistreptolizin O (ASO) titere 451 UI/ml volt (normál érték <200 UI). A combizmok és a csípő ultrahangvizsgálatát elvégezték, ami minimális folyadék intrafascialis megvastagodást mutatott a proximális adduktor izomzatában. Ezért megkezdték a ceftriaxonnal és teikoplaninnal végzett kettős antibiotikum terápiát. A kontrasztanyagos mágneses rezonancia képalkotás (MRI) megerősítette a jobb proximális longus és magnus adductor izmok, valamint az ipsilaterális proximális gracilis izom proximális megvastagodását, amely gyulladásos folyamatnak tulajdonítható, az ízületek bevonása nélkül. A későbbi laboratóriumi vizsgálatok eredményei a gyulladásos markerek csökkenését (CRP 0,77 mg/dl, ESR 14 mm/h), a leukocita (13,99 603/63/64,8%) és a neutrofil (9,07 103 / 64,8%) koncentrációk javulását, valamint az ASO titer normalizálódását mutatták. A kezelés nyolcadik napján a ceftriaxon-kezelést megszakították, és a teikoplanint további 7 napig alkalmazták. A laboratóriumi vizsgálati eredmények normalizálása után az amoxicillin plusz klavulánsav orális terápiáját további 7 napig kezdték meg. A kontroll MRI vizsgálat rávilágított a pyomyositis szinte teljes feloldódására mindkét izomban, láz, sántítás és fájdalom regressziójával. A kezelés időtartama 3 hét volt.

2. eset

egy 15 éves kaukázusi fiú bemutatta gyermekgyógyászati osztályunknak a jobb fenekének fájdalmát, amely egy héttel egy 3 km-es futás és egy bowling mérkőzés után kezdődött, az ágyéki régió fájdalmának sugárzásával, amelyet súlyosbított a mozgás és a segítség nélküli járás képtelensége. Nem voltak kapcsolódó hasi vagy húgyúti tünetek. A felvétel előtt lázas volt 39 C. a fizikális vizsgálat lázot (38,2 c), jobb alsó hátfájást, pozitív eredményt mutatott a lábemelési teszten, valamint a jobb alsó végtag funkcionális korlátozását. Volt némi kellemetlen érzés a jobb ágyék mély tapintással a jobb fenék oldalirányban a ischialis tuberosity. A betegünk nem tudott önállóan ambulálni, de az izomtónusa, ereje és reflexei megmaradtak. A jobb alsó végtag érzékszervi hiányát nem figyelték meg. Nincsenek halvány inguinalis nyirokcsomók.

a kezdeti laboratóriumi vizsgálatok leukocytosist és neutrophiliát mutattak ki (15 603/00%), a CRP-koncentráció 15,80 mg/dl volt (normál érték<0,5 mg/dl), és az ESR 54 mm/h (normál érték< 20 mm/h). Gyanúja volt az alsó végtag idegének bevonása. Mind a csípőjén, mind a medencéjén végzett rutin röntgenfelvétel nem mutatott rendellenességet. Diklofenakkal kezdték kezelni a fájdalmat és orális antibiotikum kezelést amoxicillinnel plusz klavulánsavval. A lumbosacralis gerinc és a medence MRI-jét elvégezték; a vizsgálat megnövekedett sziluettet mutatott a jobb oldalán, amely az iliopsoas izom, az obturator, valamint a gluteus medius és a maximus megváltozott jeleivel függ össze. Néhány folyadékgyűjtést (amelyek közül a legnagyobb a craniocaudalis átmérőn 6 cm–ig mért), a paraspinalis izmok közötti ödémát L4-L5-nél, valamint a bőr-szubkután combgyökér tervének kétoldalú ödémáját szintén jelentették a poszterolaterális nézetben. Az antibiotikum terápiát ezért ceftazidimmel és teikoplaninnal helyettesítették. Az antibiotikum-kezelés 14. napján vett vérminta a gyulladásos markerek (CRP 2,41 mg/dl, ESR 14 mm/h) és a neutrofil leukocytosis (WBC 12,6 603/6L, neutrofilek 8,5 103/6L) csökkenését mutatta. A kontroll MRI vizsgálat rávilágított az iliopsoas és az obturator izmok folyadékgyűjtésének enyhe csökkenésére, a gluteális izmokban lévő folyadékgyűjtés tályoggá alakult át, amelyet enyhén hiperintenzív labrum jellemez a T1-súlyozott MRI-n. A laboratóriumi vizsgálati eredmények normalizálása után az amoxicillin plusz klavulánsav orális terápiáját további 4 hétig kezdték meg. A kezelés teljes időtartama 6 hét volt.

3. eset

egy 8 éves kaukázusi fiú, akit gyermekgyógyászati osztályunknak mutattak be, 1 hetes lázzal, fájdalommal és a bal lábfájdalom miatt károsodott járással. A felvétel előtt cefalosporinnal (ceftriaxon), acetaminofennel, ketoprofennel kezelték előny nélkül. Nem jelentettek összefüggést traumával vagy korábbi fertőzéssel, de térd sérülést figyeltek meg. A fizikális vizsgálat kimutatta bal csípőjének antalgikus elhelyezkedését, meleget és fájdalmat a bal láb proximális hátsó régiójának tapintásakor, valamint merevséget és fájdalmat a lábmozgások során. A neurológiai, légzőszervi és kardiovaszkuláris vizsgálatok normálisak voltak. A laboratóriumi vizsgálatok megnövekedett CRP-koncentrációt dokumentáltak (6,25 mg/dl, normál érték <0,5 mg/dl), ESR (72 mm/h, normál érték <20 mm/h), leukocita szám (WBC 15,85 603/6L) és kreatin-foszfokináz (CPK) (237 U/l). Pozitív titertesztje volt ASO – ra (648 UI/ml) és anti-staphylococcus antitestekre. A S. aureus fertőzés gyanúja miatt cefalosporin és glikopeptid antibiotikumokkal (ceftriaxon plusz teikoplanin) kettős terápiát végeztek 8 napig. A csípő Röntgenje reaktív elváltozásokat dokumentált a combcsont kisebb trochanter-jében, az ultrahang vizsgálat pedig hematómát mutatott a comb hátsó oldalának proximális harmadában. Az MRI az obturator és az adductor magnus izmainak gyulladását mutatta. Betegünket 10 napig orális antibiotikum terápiával bocsátották ki. A nyomon követési látogatások dokumentálták a tünetek fokozatos feloldódását, a normál laboratóriumi vizsgálati eredményeket és az izomgyulladás csökkenését az MRI vizsgálat során. Vízelvezetésre nem volt szükség. A kezelés időtartama 3 hét volt. Néhány hónappal később a beteg tünetmentes volt.

4. eset

egy 10-6 / 12 éves kaukázusi lány mutatta be gyermekgyógyászati osztályunknak a jobb combján lokalizált fájdalommal 8 napig tartó időtartam, jelentős mozgáskorlátozással, képtelenség viselni a súlyt, láz (akár 39,7 kb). Betegünket otthon kezelték gyulladáscsökkentő terápiával (ibuprofen). A jobb csípő ultrahangvizsgálata, valamint a jobb medence és a csípő radiográfiája normális eredményeket mutatott. A vizsgálat során a páciens jobb csípőjében hajlítás és addukció volt, a jobb alsó végtag mozgásának nyilvánvaló korlátozása és fájdalmas passzív mozgósítás. A fájdalom súlyosbodott, amikor a proximális adduktor régiót tapintották. A combgyökér középső oldalán is duzzanat volt. A laboratóriumi vizsgálatok emelkedett CRP-szinteket (14,4 mg/dl, normál érték <0,5 mg/dl), a tejsav-dehidrogenáz értékek enyhe emelkedését (712 e/l) és a neutrophilia (10,7 603/ml; N: 7:57 103/ml) mutatták. ESR-jét nem mérték a mentőszobában. Szeptikus ízületi gyulladás gyanúja merült fel, és intravénás antibiotikum-kezelést kezdtek ceftazidimmel és ibuprofen gyulladáscsökkentő terápiával. A medence és a lumbosacralis gerinc MRI-je jobb csípőízületének intraartikuláris effúzióját mutatta rövid TI inverziós helyreállítási (STIR) hiperintenzitással az ipsilaterális adduktor izmaiban. A vérvizsgálat a CRP fokozatos csökkenését (1,29 mg/dL); ESR: 47 mm/h) és a fehérvérsejtszám normalizálódását (7,12 603/6L) dokumentálta. A Widal-Wright teszt eredménye és a vérkultúra negatív volt. A vizeletvizsgálat eredményei normálisak voltak. A pozitív anti-staphylococcus antitest titer miatt teikoplanint adtak a ceftazidim terápiájához. Kórházi kezelése során betegünk klinikai állapota fokozatosan javult:a láza 10 nap alatt eltűnt, a jobb csípő aktív és passzív mozgásának fájdalmas korlátozása 12 nap elteltével, majd az ambuláció helyreállítása. Betegünket orális amoxicillin-klavulanát kezeléssel bocsátották ki, ezzel befejezve az antibiotikum terápia 3 hetes ciklusát. A terápia befejezése után egy második MRI-t végeztünk, amely a gyulladásos változások szinte teljes felbontását mutatta. 1 hónapos nyomon követés során betegünk tünetmentes volt következmények nélkül.