háttér: az antiretrovirális gyógyszerek új osztályainak elérhetősége lehetővé tette a HIV-fertőzött egyének számára, akik nagy tapasztalattal rendelkeznek az immunológiai helyreállítás és a virológiai szuppresszió céljainak elérésében. A Raltegravir az első integráz inhibitor, amelyet az Egyesült Államok Food and Drug Administration jóváhagyott antiretrovirális kezelésben már részesült, vírusrezisztenciával rendelkező felnőtt betegek számára.

célkitűzés: Ez a cikk áttekinti a raltegravir farmakológiáját, farmakokinetikáját, farmakodinamikáját, hatékonyságát, tolerálhatóságát, rezisztencia profilját, gyógyszerkölcsönhatásait, valamint a raltegravir adagolását és alkalmazását.

módszerek: a Medline és a nemzetközi gyógyszerészeti kivonatok 1964-től 2008 júliusáig tartó kereséseit integráz, raltegravir és MK-0518 kifejezésekkel végezték. A releváns információkat az azonosított klinikai vizsgálatokból és áttekintő cikkekből nyerték ki. Konferencia a Retrovírusokról és opportunista fertőzésekről (1998-2008); Az antimikrobiális szerekről és kemoterápiáról szóló tudományközi konferencia (1999-2007), a HIV patogeneziséről, kezeléséről és megelőzéséről szóló nemzetközi AIDS-Társaság konferencia (2001-2007) és az Európai AIDS-konferencia (2001-2007) szintén kutatásra került.

eredmények: a Raltegravir blokkolja a HIV replikációját azáltal, hogy gátolja az integráz esszenciális szál-transzfer aktivitását. A Raltegravir gyorsan felszívódik, a Medián T(max) körülbelül 4 óra éhgyomri állapotban. Közepes fokú vese-vagy májelégtelenségben szenvedő betegeknél nem javasolt az adag módosítása, és a raltegravir étkezéstől függetlenül is bevehető. A kezelés előtt még nem kezelt betegeken végzett fázis II vizsgálatokban a raltegravir hatásossága hasonló volt a standard kezdeti kezelésekéhez. Gyógyszerrezisztens betegségben szenvedő, korábban már kezelt betegeken végzett 2 egymással összefüggő, III. fázisú klinikai vizsgálatban a raltegravir hozzáadása az optimalizált háttérkezeléshez szignifikánsan csökkentette a HIV RNS-t az önmagában alkalmazott optimalizált háttérkezeléshez képest (62, 1% vs 32, 9%; p < 0, 001). A raltegravirt általában jól tolerálták. A II/III.fázisú vizsgálatokban a kezelésben már részesült betegeknél a leggyakoribb mellékhatások a hasmenés (16,6%), a hányinger (9,9%) és a fejfájás (9,7%) voltak. Citokróm P450-rel összefüggő Gyógyszerkölcsönhatások nem várhatók, mivel a raltegravir nem CYP szubsztrát, induktor vagy inhibitor. A raltegravir sikertelenségének megelőzése érdekében azonban a gyógyszert nem szabad együtt adni rifampinnal.

következtetés: A Raltegravir hatékony és általában jól tolerálható antiretrovirális szer, amely fontos szerepet játszhat az egyéb antiretrovirális szerekkel szemben rezisztens betegek kezelésében.