mellékhatások

a következő súlyos mellékhatásokat az alábbiakban vagy másutt ismertetjük a felírási információkban:

• pajzsmirigy C-sejtes tumorok kockázata
• akut Pancreatitis
• akut epehólyag betegség
• hypoglykaemia kockázata antidiabetikus kezelés egyidejű alkalmazása esetén
• szívfrekvencia-emelkedés
• vesekárosodás
• túlérzékenységi reakciók
• öngyilkossági magatartás és gondolatok

klinikai vizsgálatok tapasztalatai

mivel a klinikai vizsgálatokat széles körben változó körülmények között végzik, a gyógyszer klinikai vizsgálataiban megfigyelt mellékhatások aránya nem hasonlítható össze közvetlenül egy másik gyógyszer klinikai vizsgálatainak arányával, és nem tükrözze a gyakorlatban megfigyelt arányokat.

a Saxenda biztonságosságát 5 kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban értékelték, amelyekben 3384 túlsúlyos (túlsúlyos) vagy elhízott beteget kezeltek Saxenda-val legfeljebb 56 hétig (3 vizsgálat), 52 hétig (1 vizsgálat) és 32 hétig (1 vizsgálat). Minden beteg kapott vizsgálati gyógyszer mellett diéta és a testmozgás tanácsadás. Ezekben a vizsgálatokban a betegek átlagosan 46 hétig (medián 56 hét) kapták a Saxenda-t. A kiindulási jellemzők között szerepelt az átlagos életkor 47 év, 71% nő, 85% fehér, 39% magas vérnyomásban, 15% 2-es típusú cukorbetegségben, 34% diszlipidémiában, 29% 40 kg/m2-nél nagyobb BMI-vel és 9% szív-és érrendszeri betegségben. Az 56 hetes vizsgálatok egyikébe a betegek egy alcsoportját vonták be (randomizáláskor kóros glükózszinttel) egy placebo-kontrollos 160 hetes periódusba, amelyet egy 12 hetes kezelés nélküli követés követett. Azok számára, akik részt vettek ebben a 160 hetes időszakban, a betegek átlagosan 110 hétig (medián, 159 hét) kaptak Saxenda-t. Minden vizsgálatban megkezdték az adagolást, és hetente növelték a 3 mg-os adag eléréséig.

a klinikai vizsgálatokban a Saxenda-val kezelt betegek 9,8% – A és a placebóval kezelt betegek 4,3% – a idő előtt abbahagyta a kezelést mellékhatások miatt. A kezelés abbahagyásához vezető leggyakoribb mellékhatások a hányinger (2,9% versus 0,2% a Saxenda és a placebo esetében), a hányás (1,7% versus kevesebb mint 0,1%) és a hasmenés (1,4% versus 0%) voltak.

a Saxenda-val kezelt betegek legalább 2%-ánál és a placebóhoz képest gyakrabban jelentett mellékhatásokat a 3.táblázat mutatja.

3.táblázat. Adverse Reactions Reported in Greater Than or Equal to 2% of Saxenda-treated Patients and More Frequently than with Placebo*

	Placebo N = 1941 %	Saxenda N = 3384 %
Gastrointestinal Disorders
Nausea	13.8	39.3
Diarrhea	9.9	20.9
Constipation	8.5	19.4
Vomiting	3.9	15.7
Dyspepsia	2.7	9.6
Abdominal Pain	3.1	5.4
Upper Abdominal Pain	2.7	5.1
Gastroesophageal Reflux Disease	1.7	4.7
Abdominal Distension	3.0	4.5
Eructation	0.2	4.5
Flatulence	2.5	4.0
Dry Mouth	1.0	2.3
Metabolism and Nutrition Disorders
Hypoglycemia in T2DM1	6.6	12.6
Nervous System Disorders
Headache	12.6	13.6
Dizziness	5.0	6.9
General Disorders and Administration Site Conditions
Fatigue	4.6	7.5
Injection Site Erythema	0.2	2.5
Injection Site Reaction	0.6	2.5
Asthenia	0.8	2.1
Infections and Infestations
Gastroenteritis	3.2	4.7
Urinary Tract Infection	3.1	4.3
Viral Gastroenteritis	1.6	2.8
Investigations
Increased Lipase	2.2	5.3
Psychiatric Disorders
Insomnia	1.7	2.4
Anxiety	1.6	2.0
1 Defined as blood glucose <54 mg/dL with or without symptoms of hypoglycemia in patients with type 2 diabetes not on concomitant insulin (Study 2). See text below for further information regarding hypoglycemia in patients with and without type 2 diabetes. T2DM = 2-es típusú diabetes mellitus * mellékhatások a legfeljebb 56 hetes kezelési periódusú vizsgálatoknál

hipoglikémia

2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek

egy 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő, túlsúlyos (túlsúlyos) vagy elhízott betegeken végzett klinikai vizsgálatban súlyos hypoglykaemia (a meghatározás szerint más személy segítségét igényli) 3 (0,7%) 422 szaxendáttal kezelt betegnél fordult elő (mindegyik szulfonilureát szed), és a 212 placebóval kezelt beteg egyikében sem. Ebben a vizsgálatban a szulfonilureát szedő betegek körében a tünetekkel vagy anélkül 54 mg/dL-nél kisebb plazma glükózként definiált hypoglykaemia 31 (28,2%) 110 Saxenda-val kezelt betegnél és 7 (12,7%) 55 placebóval kezelt betegnél fordult elő. Mivel a Saxenda csökkentheti a vércukorszintet, a szulfonilureák dózisát protokollonként 50% – kal csökkentették a vizsgálat elején. A hipoglikémia gyakorisága magasabb lehet, ha a szulfonilurea dózisa nem csökken. A szulfonilureát nem szedő betegek körében a vércukorszint kevesebb, mint 54 mg/dL tünetekkel vagy anélkül fordult elő 22 – ben (7.1%) a Saxenda-val kezelt 312 betegből és 7 (4, 5%) a placebóval kezelt 157 betegből.

egy túlsúlyos (túlsúlyos) vagy elhízott, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő, bazális inzulinnal és Saxenda-val csökkentett kalóriatartalmú étrenddel és fokozott fizikai aktivitással, valamint legfeljebb 2 orális cukorbetegség elleni gyógyszerrel kezelt betegeken végzett Saxenda klinikai vizsgálatban súlyos hypoglykaemiát jelentettek 3 (1,5%) 195 Saxenda-val kezelt betegből és 2 (1,0%) 197 placebóval kezelt betegből. Nincs szignifikáns különbség a hipoglikémiában, amelyet 54 mg/dL-nél kisebb vércukorszintként definiálnak tünetekkel vagy anélkül, a csoportok között számoltak be.

2-es típusú cukorbetegségben nem szenvedő betegek

a Saxenda 2-es típusú diabetes mellitusban nem szenvedő betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban a hipoglikémia szisztematikus rögzítése vagy jelentése nem volt, mivel a betegek nem kaptak vércukorszintmérőket vagy hipoglikémiás naplókat. Spontán jelentett tünetekkel járó, meg nem erősített hypoglykaemiás epizódokat 46 (1,6%) 2962 Saxenda-val kezelt beteg és 19 (1,1%) 1729 placebóval kezelt beteg jelentett. A rutin klinikai látogatások során 54 mg/dL-nél kisebb éhomi plazma glükózértékeket, a hypoglykaemiás tünetektől függetlenül, 2 (0,1%) Saxenda-val és 1 (0,1%) placebóval kezelt betegnél “hypoglykaemiaként” jelentettek.

gastrointestinalis mellékhatások

a klinikai vizsgálatok során a Saxenda-val kezelt betegek körülbelül 68%-a, a placebóval kezelt betegek 39% – a jelentett gastrointestinalis rendellenességeket; a leggyakrabban hányinger volt (a Saxenda-val kezelt betegek 39% – A és a placebóval kezelt betegek 14% – a). A hányingerről beszámoló betegek százalékos aránya a kezelés folytatásával csökkent. A saxendával kezelt betegek körében nagyobb gyakorisággal előforduló egyéb gyakori mellékhatások közé tartozott a hasmenés, székrekedés, hányás, dyspepsia, hasi fájdalom, szájszárazság, gastritis, gastrooesophagealis reflux betegség, flatulencia, eructatio és haspuffadás. A gastrointestinalis események legtöbb epizódja enyhe vagy közepesen súlyos volt, és nem vezetett a kezelés abbahagyásához (6,2% a Saxenda-val, míg 0,8% a placebóval a gastrointestinalis mellékhatások miatt hagyta abba a kezelést). Beszámoltak olyan gastrointestinalis mellékhatásokról, mint hányinger, hányás és hasmenés, amelyek volumendeplécióval és vesekárosodással járnak .

Asthenia, fáradtság, rossz közérzet, ízérzés zavara és szédülés

asthenia, fáradtság, rossz közérzet, ízérzés zavara és szédülés eseményeit főként a Saxenda-kezelés első 12 hetében jelentették, és gyakran együtt jelentették gastrointestinalis eseményekkel, például hányingerrel, hányással és hasmenéssel.

immunogenitás

a Saxenda-val kezelt betegeknél anti-liraglutid antitestek alakulhatnak ki. Anti-liraglutid antitesteket mutattak ki 42 (2, 8%) 1505 Saxenda-val kezelt betegnél, a vizsgálat megkezdését követő értékeléssel. Egy in vitro vizsgálatban a liraglutidra semlegesítő hatású antitestek 18 (1, 2%) Saxendával kezelt beteg közül 1505-nél fordultak elő. Az antitestek jelenléte összefüggésbe hozható az injekció beadásának helyén fellépő reakciók magasabb incidenciájával és alacsony vércukorszintről szóló jelentésekkel. A klinikai vizsgálatok során ezeket az eseményeket általában enyhének minősítették, és a kezelés folytatásakor megszűntek.

az antitestképződés kimutatása nagymértékben függ a vizsgálat érzékenységétől és specifikusságától. Ezenkívül az antitest (beleértve a semlegesítő antitest) pozitivitás megfigyelt előfordulását egy vizsgálatban számos tényező befolyásolhatja, beleértve a vizsgálati módszert, a minta kezelését, a mintavétel időzítését, az egyidejűleg alkalmazott gyógyszereket és az alapbetegséget. Ezen okok miatt a Saxenda elleni antitestek előfordulása nem hasonlítható össze közvetlenül más termékek antitestjeinek előfordulásával.

allergiás reakciók

urticariát jelentettek 0-ban.A Saxenda-val kezelt betegek 7%-A és a placebóval kezelt betegek 0,5% – a. Klinikai vizsgálatok során liraglutiddal kezelt betegeknél anafilaxiás reakciókat, asztmát, hörgő hiperreaktivitást, hörgőgörcsöt, oropharyngealis duzzanatot, arcduzzanatot, angioödémát, garatödémát, IV-es típusú túlérzékenységi reakciókat jelentettek. A liraglutid forgalomba hozatala során további tünetekkel járó anafilaxiás reakciókról, például hipotenzióról, palpitációról, nehézlégzésről és ödémáról számoltak be. Az anafilaxiás reakciók potenciálisan életveszélyesek lehetnek.

az injekció beadásának helyén fellépő reakciók

az injekció beadásának helyén fellépő reakciókat a Saxenda-val kezelt betegek körülbelül 13,9%-ánál és a placebóval kezelt betegek 10,5% – ánál jelentették. A leggyakoribb reakciók, melyeket a Saxenda-val kezelt betegek 1-2, 5%-ánál jelentettek, és gyakrabban, mint a placebóval kezelteknél, a következők voltak: erythema, pruritus és bőrkiütés az injekció beadásának helyén. A Saxenda-val kezelt betegek 0, 6%-A és a placebóval kezelt betegek 0, 5% – A hagyta abba a kezelést az injekció beadásának helyén fellépő reakciók miatt.

emlőrák

a Saxenda klinikai vizsgálataiban 17 (0,7%) 2379 Saxendával kezelt nőnél jelentettek megítéléssel igazolt mellrákot, szemben 3 (0,2%) 1300 placebóval kezelt Nővel, beleértve az invazív rákot (13 Saxenda-val és 2 placebóval kezelt nő) és a ductalis carcinomát in situ (4 Saxenda – val és 1 placebóval kezelt nő). A rákos megbetegedések többsége ösztrogén – és progeszteronreceptor pozitív volt. Túl kevés eset volt annak megállapításához, hogy ezek az esetek a Saxenda-val kapcsolatosak-e. Ezenkívül nem áll rendelkezésre elegendő adat annak megállapításához, hogy a Saxenda hatással van-e a már meglévő emlődaganatokra.

papilláris pajzsmirigyrák

a Saxenda klinikai vizsgálataiban 8 (0, 2%) 3291 Saxenda-val kezelt betegnél jelentettek megítéléssel igazolt papilláris pajzsmirigy carcinomát, míg 1843 placebóval kezelt betegnél nem fordult elő eset. Ezen papilláris pajzsmirigy-karcinómák közül négy legnagyobb átmérője 1 cm-nél kisebb volt, 4-et pedig műtéti patológiai mintákban diagnosztizáltak a thyreoidectomia után, amelyet a kezelés előtt azonosított eredmények váltottak ki.

colorectalis neoplazmák

a Saxenda klinikai vizsgálataiban 20 (0,6%) 3291 Saxenda-val kezelt beteg közül 7 (0,4%) 1843 placebóval kezelt beteg esetében jelentettek megítéléssel igazolt jóindulatú colorectalis neoplazmákat (főként vastagbél adenomákat). 5 saxendával kezelt betegnél (0,2%, többnyire adenokarcinóma) és 1 placebóval kezelt betegnél (0,1%, a végbél neuroendokrin daganata) hat pozitívan megítélt malignus colorectalis neoplazmát jelentettek.

szívvezetési rendellenességek

a Saxenda klinikai vizsgálatokban 11 (0.3%) a 3384 Saxenda-val kezelt beteg közül, összehasonlítva az 1941 placebóval kezelt betegek egyikével sem volt szívvezetési zavar, első fokú atrioventrikuláris blokkként, jobb köteg elágazási blokkként vagy bal köteg elágazási blokkként jelentették.

hypotensio

a Saxenda klinikai vizsgálataiban a hypotoniával összefüggő mellékhatásokat (azaz hipotenziót, orthostaticus hypotoniát, keringési összeomlást és vérnyomáscsökkenést jelentettek) gyakrabban jelentették a Saxenda-val (1,1%), mint a placebóval (0,5%). Szisztolés vérnyomás csökken kevesebb, mint 80 Hgmm volt megfigyelhető 4 (0.1%) a Saxenda-val kezelt betegek, szemben a placebóval nem kezelt betegekkel. Az egyik Saxendattal kezelt betegnél gastrointestinalis mellékhatásokkal és veseelégtelenséggel összefüggő hypotonia alakult ki .

laboratóriumi eltérések

májenzimek

az alanin-aminotranszferáz (ALT) szintjének a normálérték felső határának legalább 10-szeres emelkedését figyelték meg 5 (0,15%) Saxendával kezelt betegnél (akik közül kettőnél az ALT a normálérték felső határának 20-szorosát és 40-szeresét érte el), szemben 1 (0,05%) placebóval kezelt beteggel a Saxenda klinikai vizsgálatai során. Mivel a legtöbb esetben nem végeztek klinikai értékelést az ALT és az aszpartát-aminotranszferáz (AST) emelkedésének alternatív okainak kizárására, a Saxenda-val való kapcsolat bizonytalan. Az ALT és az AST bizonyos mértékű emelkedése más zavaró tényezőkkel (pl. epekő) társult.

szérum kalcitonin

A kalcitonint, az MTC biológiai markerét mérték a klinikai fejlesztési program során . A klinikai vizsgálatok során több, Saxenda-val kezelt betegnél figyeltek meg magas kalcitoninszintet a kezelés során, mint a placebónál. Azon betegek aránya, akiknél a kalcitonin a normál érték felső határának 2-szerese vagy egyenlő volt a vizsgálat végén, 1,2% volt a Saxenda-val kezelt betegeknél és 0,6% a placebóval kezelt betegeknél. A vizsgálat végén 20 ng/L-nél nagyobb kalcitonin-értékek a Saxenda-val kezelt betegek 0, 5% – ánál és a placebóval kezelt betegek 0, 2% – ánál fordultak elő; a kezelés előtti szérum kalcitonin 20 ng/L-nél kisebb volt, a vizsgálat végén egyiknél sem emelkedett a kalcitonin szintje 50 ng/L-nél nagyobbra.

szérum lipázt és amilázt

szérum lipázt és amilázt rutinszerűen mértek a Saxenda klinikai vizsgálatokban. A Saxenda-val kezelt betegek 2,1% – ánál volt a lipáz érték bármikor a kezelés alatt a normál érték felső határának 3-szorosa vagy azzal egyenlő, szemben a placebóval kezelt betegek 1,0%-ával. A Saxenda-val kezelt betegek 0,1% – ának volt amiláz értéke a vizsgálat során bármikor a normál érték felső határának 3-szorosa vagy azzal egyenlő, szemben a placebóval kezelt betegek 0,1% – ával. A lipáz-vagy amilázszint emelkedésének klinikai jelentősége a Saxenda-kezelés során a pancreatitis egyéb jeleinek és tüneteinek hiányában nem ismert .

forgalomba hozatalt követő tapasztalatok

a következő mellékhatásokat jelentették a Saxenda hatóanyagának, a liraglutidnak a jóváhagyást követő alkalmazása során. Mivel ezeket a reakciókat bizonytalan méretű populációból önként jelentik, nem mindig lehet megbízhatóan megbecsülni azok gyakoriságát vagy ok-okozati összefüggést megállapítani a gyógyszer expozíciójával.

neoplazmák

medulláris pajzsmirigy carcinoma

emésztőrendszeri betegségek

akut pancreatitis, vérzéses és nekrotizáló pancreatitis, néha halálhoz vezet

anyagcsere-és táplálkozási betegségek

hányinger, hányás és hasmenés okozta dehidráció

vese-és húgyúti betegségek

emelkedett szérum kreatininszint, akut veseelégtelenség vagy a krónikus veseelégtelenség súlyosbodása, néha hemodialízist igénylő

általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

allergiás reakciók: bőrkiütés és viszketés

Immunrendszeri betegségek

angioödéma és anafilaxiás reakciók

máj-és epebetegségek illetve tünetek

májenzimszintek emelkedése, hyperbilirubinaemia, cholestasis és hepatitis

olvassa el a Saxenda (liraglutid ) injekcióra vonatkozó teljes FDA előírást)