a semleges elmélet a huszadik század végén a biológia egyik legvitatottabb elmélete volt. Ez a fejezet a tudósok szkepticizmusát tárgyalja a semlegesség elméletével kapcsolatban, az elmélet nevében felajánlott bizonyítékokat és érveket, az elmélet tesztelésének módját, és mi a sodródás a semleges elmélet összefüggésében. Azt is elmagyarázza, hogy milyen következményekkel jár a semlegesség molekuláris szinten (ha van ilyen), és leírja az alkalmazkodást. A semlegesség azt állítja, hogy sok fenotípusos tulajdonság nincs hatással a szervezet alkalmasságára. A szervezet fenotípusa fizikai és viselkedési karakterekből vagy tulajdonságokból áll—a magasságtól a tollazat színéig. Kimura Neutralistái azonban azt állítják, hogy az evolúció során a fajon belül felhalmozódó aminosav-és nukleotidváltozások elsősorban a szelektíven semleges mutánsok véletlenszerű rögzítésének tudhatók be. Ő is adott egy nagyon elegáns matematikai érv, bizonyítva, hogy ha a semleges elmélet igaz volt, a változás mértéke a genetikai alkotmány egy populáció kell pontosan arányos a mutációs ráta és független a populáció mérete.