Trifenilfoszfin
A pph3-at széles körben használják a szerves szintézisben. A használatát irányító tulajdonságok a nukleofilitás és a redukáló karakter. A pph3 nukleofilitását az elektrofil alkénekkel, például a Michael-akceptorokkal és az alkil-halogenidekkel szembeni reaktivitása jelzi. Biarilvegyületek, például a Suzuki reakció szintézisében is használják.
QuaternizationEdit
a PPh3 alkil-halogenidekkel kombinálva foszfóniumsókat eredményez. A kvaternizációs reakció lehetősége a szokásos mintát követi, amelyben a benzil-és allil-halogenidek különösen hatékony reagensek:
PPh3 + CH3I +I−
Ezek a sók, amelyek gyakran kristályos szilárd anyagként izolálhatók, erős bázisokkal reakcióba lépnek, hogy ilideket képezzenek:
Az ilyen ilidek kulcsfontosságú reagensek a Wittig reakciókban, amelyeket aldehidek és ketonok alkénekké alakítására használnak.
az aril-halogenidek kvaternálják a PPh3-At, hogy Tetrafenil-Foszfóniumsókat kapjanak:
PPh3 + PhBr = br
a reakcióhoz azonban magas hőmérsékletre és fémkatalizátorokra van szükség.
Mitsunobu reactionEdit
a Mitsunobu reakcióban a trifenil-foszfin és a diizopropil-azodikarboxilát (“DIAD” vagy dietil-analógja, DEAD) keveréke egy alkoholt és egy karbonsavat észterré alakít. A DIAD redukálódik, mivel hidrogén akceptorként szolgál, a PPh3 pedig OPPh3-vá oxidálódik.
Appel-reakció
az Appel-reakcióban PPh3 és CX4 keverékét (X = Cl, Br) használják az alkoholok alkil-halogenidekké történő átalakítására. A trifenil-foszfin-oxid (OPPh3) melléktermék.
PPh3 + CBr4 + RCH2OH (H. O. H.) + opph3 + RCH2Br + HCBr3
Ez a reakció a pph3 nukleofil támadásával kezdődik a CBr4-en, amely a fent felsorolt kvaternizációs reakció kiterjesztése.
DeoxygenationEdit
a PPh3 könnyű oxigenizációját a szerves peroxidok dezoxigénezésére használják, ami általában a konfiguráció megtartásával történik:
PPh3 + RO2H ++ opph3 + ROH (r = alkil)
szerves ozonidok ketonokká és aldehidekké történő bomlására is használják, bár a dimetil-szulfid melléktermékként népszerűbb a reakcióban, a dimetil-szulfoxid könnyebben elválasztható a reakcióelegytől, mint a trifenil-foszfin-oxid. Az aromás N-oxidokat szobahőmérsékleten nagy hozammal a megfelelő aminra redukáljuk besugárzással:
SulfonationEdit
a Pph3 Szulfonálása trisz(3-szulfofenil)foszfint, P(C6H4-3-SO3−)3 (TPPT) ad, általában trinátriumsóként izolálva. A PPh3-mal ellentétben a TPPTS vízben oldódik, csakúgy, mint fémszármazékai. A TPPT-k ródium komplexeit bizonyos ipari hidroformilezési reakciókban használják.
redukció difenil-foszfiddá
lítium a THF-ben, valamint Na vagy K reagál a PPh3-mal, így Ph2PM (M = Li, Na, K). Ezek a sók a tercier foszfinek sokoldalú prekurzorai. Például az 1,2-dibróm-etán és a Ph2PM reakcióból Ph2PCH2CH2PPh2 keletkezik. Gyenge savak, mint az ammónium-klorid, átalakítani Ph2PM (M = Li, Na, K) difenilfoszfin:
(C6H5)2PM + H2O (C6H5)2PH + MOH
átmenetifém komplexekedit
Trifenilfoszfin kötődik jól a legtöbb átmenetifémek, különösen a középső és késői átmenetifémek csoportok 7-10. A szterikus tömeg tekintetében a PPh3 Tolman kúpszöge 145++, amely köztes A P(C6H11)3 (170 ons) és a P(CH3)3 (115 dB) között. A homogén katalízis korai alkalmazásában a Nibr2(PPh3)2-t Walter Reppe alkalmazta alkinokból, szén-monoxidból és alkoholokból származó akrilát-észterek szintézisére. A PPh3 alkalmazását népszerűsítette az RhH(PPh3)3(CO) hidroformilezési katalizátorban való alkalmazása.