korai tanulmányok arról számoltak be, hogy a petidinnek jó fájdalomcsillapító hatása volt a vajúdás során sajnos hibásak voltak, mert a hatékonyságot független megfigyelő értékelte, nem pedig a beteg. Ha a betegeket megkérdezték 24 órával a szülés után.3

egy kettős-vak, randomizált, kontrollos vizsgálatban 84 nőnél hasonlították össze az intravénás petidint placebóval vajúdás alatt. A petidin csak 23-ban nyújtott hatékony fájdalomcsillapítást.A betegek 8% – a, szemben a placebót kapók 7% – ával. Bár ez a különbség jelentős (p < 0, 05), A petidin és a placebo csoportban nem volt különbség a vizuális analóg fájdalom középértékei vagy átlagértékei között. A petidin jelentősen növelte a szedációs pontszámokat, szédülést, hányingert és hányást.4

Összehasonlítás más analgetikumokkal

egy randomizált, kontrollos vizsgálatban, amelyben 20 vajúdó beteg vett részt, petidin (legfeljebb 1,5 mg / ttkg) és morfin (legfeljebb 0).15 mg/ttkg) intravénásan adva nem okozott szignifikáns változást a fájdalom pontszámában az idő múlásával három adaggal. Az opioidokkal végzett kezelést követően 15 beteg kért epidurális kezelést. A hányinger gyakoribb volt a petidin (6/10), mint a morfin (1/10) esetén. A petidint kapó betegek nyugodtabbak és eufórikusabbak voltak, de mindkét gyógyszer hasonló jelentős szedációt okozott (az átlagos szedáció értéke 8/10 három adag után). A betegek tehát mind jelentősen szedáltak voltak, és elaludtak a vajúdás alatt, de a összehúzódások során a fájdalom felébresztette őket. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a vajúdási fájdalom nem érzékeny a szisztémásan beadott petidinre vagy morfiumra, és etikátlan a fájdalomcsillapítás iránti kérelmeket szedációval kezelni.5

a Petidint intravénás fentanil6-tal , remifentanil7-tel és tramadollal is összehasonlították randomizált, kontrollos vizsgálatokban. Az intermittáló intravénás infúzióban adott fentanil egyenértékű volt a petidinnel, de kevesebb hányingert, hányást és szedációt okozott. A beteg által kontrollált fájdalomcsillapításként adott Remifentanil szignifikánsan alacsonyabb fájdalomértékeket eredményezett, mint a petidin. A vizsgálatot azonban korán befejezték a petidin csoport alacsony Apgar-pontszáma miatt. Egy vizsgálatban a 100 mg tramadol intramuszkulárisan nem volt nagyobb hatásosság, mint a 75 mg petidin.8 A Tramadolnak saját biztonsági problémái vannak.

a rendelkezésre álló vizsgálatok Cochrane-i áttekintése arra a következtetésre jutott, hogy nincs elegendő bizonyíték a vajúdás során fájdalomcsillapításra használt különféle opioidok összehasonlító hatékonyságának és biztonságosságának értékeléséhez.9 a specifikus fájdalomcsillapító választással kapcsolatos antenatalis ambivalencia ellenére a nulliparous nők 65% – a egy ausztrál tercier egységben epidurális fájdalomcsillapítást választott. Az intramuscularis opioidot kapó nők közel 60% – a átkerült epidurális fájdalomcsillapításra, megerősítve a szisztémásan alkalmazott opioidok elégtelenségét.10