Farmakoterápiás csoport: minden egyéb terápiás készítmény; hiperkalémia és hiperfoszfatémia kezelésére szolgáló gyógyszerek; ATC kód: v03ae05

hatásmechanizmus

a Velphoro polinukleáris vas(III)-oxihidroxid (pn-FeOOH), szacharóz keveréket tartalmaz és keményítőt. A foszfátkötés a hidroxilcsoportok és/vagy a víz és a foszfátionok közötti ligandumcserével történik a gasztrointesztinális traktus fiziológiai pH-tartományában.

a csökkentett étrendi foszfátfelszívódás következtében csökken a szérum foszforszintje.

klinikai hatásosság

egy 3.fázisú klinikai vizsgálatot végeztek krónikus vesebetegségben szenvedő, dializált betegeken, hogy megvizsgálják a Velphoro hatásosságát és biztonságosságát ebben a populációban. Ez a vizsgálat nyílt, randomizált, aktív-kontrollos (szevelamer-karbonát), párhuzamos csoportos vizsgálat volt, legfeljebb 55 hétig. Hiperfoszfatémiában szenvedő felnőtt betegek (szérumfoszfor szint 6.94 mmol/L) szukroferric oxihidroxiddal kezelték napi 1000 mg vas kezdő adagban, amelyet 8 hetes dózistitrálási periódus követett. A szevelamer-karbonáttal szembeni Non-inferioritást a 12. héten határozták meg. Az alanyokat a 12.héttől az 55. hétig folytatták a vizsgálati gyógyszeres kezelést. A 12.és 24. hét között megengedték a dózis titrálását mind tolerálhatósági, mind hatásossági okokból. A betegek alcsoportjainak kezelése a 24.héttől a 27. hétig fenntartó szukroferric-oxihidroxid dózissal (1000-3000 mg vas/nap) vagy alacsony dózisú (250 mg vas/nap) szukroferric-oxihidroxiddal jobbnak bizonyult a fenntartó dózisnál.

a-05A vizsgálatban 1055 hemodializált (N=968) vagy peritoneális dialízisben (N=87) szenvedő, szérum foszfortartalmú beteg vett részt, 1.94 mmol / L – t randomizáltak egy 2-4 hetes foszfátkötő kimosási periódust követően, és vagy szukroferric oxihidroxiddal kezelték napi 1000 mg vas kezdő adagban (N=707), vagy aktív kontroll (szevelamer-karbonát, N=348) 24 héten keresztül. A 24.hét végén 93 hemodializált beteg, akiknek a szérum foszforszintje kontrollált volt (<1.78 mmol/L) szukroferric oxyhidroxiddal a vizsgálat első részében újra randomizálták, hogy folytassák a kezelést vagy a 24.heti fenntartó dózisukkal (N=44, vagy egy nem hatékony, alacsony dózisú kontroll 250 mg vas/nap, N=49) szukroferric oxyhidroxiddal további 3 héten keresztül.

a-05A vizsgálat befejezését követően 658 beteget (597 hemodializált beteget és 61 peritoneális dialízist) kezeltek a 28 hetes kiterjesztett vizsgálatban (- 05B vizsgálat) szukroferric oxihidroxiddal (N=391) vagy szevelamer-karbonáttal (N=267) az eredeti randomizációjuk szerint.

Az átlagos szérum foszforszint 2 volt.A kezelés megkezdésekor 5 mmol/L és 1, 8 mmol/L a 12.héten a szukroferric-oxihidroxid esetében (0, 7 mmol / L-es csökkenés). A szevelamer-karbonát megfelelő szintje a vizsgálat megkezdésekor 2, 4 mmol/L, illetve 1, 7 mmol/L volt a 12.héten (csökkenés 0, 7 mmol/L-rel).

a szérum foszfor-csökkenés 55 héten át fennmaradt. A foszfát étrendi felszívódásának csökkenése következtében csökkent a szérum foszforszint és a kalcium-foszfor termékszint.

a válaszarány, amely a vesebetegség kimenetele minőségi kezdeményezés (KDOQI) ajánlott tartományán belül a szérum foszforszintet elérő betegek arányát jelenti, 45,3% és 59,1% volt a 12.héten, illetve 51,9% és 55,2% az 52. héten a szevelamer-karbonát esetében.

a Velphoro átlagos napi adagja 55 hetes kezelés alatt 1650 mg vas, a szevelamer-karbonát átlagos napi adagja 6960 mg volt.

engedélyezés utáni adatok

prospektív, nem intervenciós, engedélyezés utáni biztonságossági vizsgálatot (VERIFIE) végeztek, amely a Velphoro rövid és hosszú távú (legfeljebb 36 hónapos) biztonságosságát és hatásosságát értékelte hemodializált (N=1198) vagy peritoneális dialízisben (N=160) részesülő felnőtt betegeknél, akiket a rutin klinikai gyakorlatban 12-36 hónapon keresztül követtek (biztonságossági analízis készlet, N=1365). A vizsgálat során ezen betegek 45% – át(N=618) egyidejűleg a Velphoro-tól eltérő foszfátkötő (ke) vel kezelték.

a biztonságossági elemzés során a leggyakoribb gyógyszermellékhatások a hasmenés és az elszíneződött széklet voltak, melyeket a betegek sorrendben 14% – A (N=194), illetve 9% – A (N=128) jelentett. A hasmenés előfordulási gyakorisága az első héten volt a legmagasabb, és az alkalmazás időtartamával csökkent. A hasmenés a legtöbb betegnél enyhe vagy közepes intenzitású volt, és a betegek többségénél 2 héten belül megszűnt. Orális vasalapú vegyület esetén elszíneződött (fekete) széklet várható, amely vizuálisan elfedheti a gastrointestinalis vérzést. A 4 dokumentált egyidejű gastrointestinalis vérzéses esemény közül 4 esetében a Velphoro-val összefüggő székletelszíneződésről számoltak be, amely a gastrointestinalis vérzés diagnózisának jelentéktelen késleltetését okozta, anélkül, hogy ez befolyásolta volna a beteg egészségét. A fennmaradó esetekben nem számoltak be a gastrointestinalis vérzés diagnózisának késleltetéséről.

e vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a Velphoro hatékonysága valós körülmények között (beleértve más foszfátkötők egyidejű alkalmazását a betegek 45%-ánál) összhangban volt a 3.fázisú klinikai vizsgálatban megfigyeltekkel.

gyermekpopuláció

egy nyílt klinikai vizsgálat a Velphoro hatásosságát és biztonságosságát vizsgálta 2 éves vagy annál idősebb, krónikus vesebetegségben és hiperfoszfatémiában szenvedő gyermekgyógyászati betegeknél (CKD 4-5 .stádium (glomeruláris filtrációs rátával meghatározva <30 mL/perc/l.73 m2) vagy dialízissel kezelt CKD-vel). Nyolcvanöt beteget randomizáltak Velphoro (N=66) vagy aktív kontroll kalcium-acetát karra (N=19) egy 10 hetes dózistitrálás (1.stádium) céljából, amelyet egy 24 hetes biztonságossági kiterjesztés követett (2. stádium). A legtöbb beteg 12 éves volt (66%). A betegek nyolcvan százaléka volt krónikus vesebetegségben szenvedő, dializált beteg (67% hemodializált és 13% peritoneális dialízis), 20% pedig nem dializált, krónikus vesebetegségben szenvedő beteg.

a Velphoro-csoportban (N=65) a kiindulási értéktől az 1.stádium végéig tartó átlagos szérumfoszforszint csökkenésében mutatkozó korlátozott különbség nem volt statisztikailag szignifikáns -0, 120 (0, 081) mmol/L (95% – os CI: -0, 282, 0, 043) mellett a vegyes modellszámítások alapján, a tényleges adatokkal együtt, amelyek átlaga a kiindulási értéknél 2, 08 mmol/L, az 1. stádium végén pedig 1, 91 mmol/L volt (csökkenés 0, 17 mmol/L-rel). A hatás a 2. stádium alatt is fennmaradt, bár az átlagos hatás időbeli ingadozásait észlelték (0, 099 (0, 198) mmol/L (95% CI: -0, 306, 0, 504)).

azon betegek százalékos aránya, akiknek a szérum foszforszintje a normál tartományon belül volt, a kiindulási 37% – ról 61% – ra nőtt az 1.stádium végén, és 58% volt a 2. stádium végén, ami a szukroferric oxihidroxid fenntartható foszforcsökkentő hatását mutatja. Azoknál a betegeknél, akiknél a szérum foszfor a kiindulási értéknél meghaladta az életkorral összefüggő normál tartományt (N=40), a szérum foszforszint statisztikailag szignifikáns csökkenést mutatott a kiindulási értéktől az 1.stádium végéig, az LS átlagos (SE) változásával -0, 87 (0, 30) mg/dL (95%-os CI: -1, 47, -0, 27; p=0, 006).

a Velphoro biztonságossági profilja gyermekgyógyászati betegeknél általában hasonló volt a felnőtt betegeknél korábban megfigyelthez.