a szútrák szerint Buddha tanításának első éveiben a szangha harmóniában élt a vinaja nélkül, mivel nem volt rá szükség, mert Buddha összes korai tanítványa nagymértékben megvalósult, ha nem is teljesen megvilágosodott. Ahogy a szangha terjeszkedett, olyan helyzetek alakultak ki, amelyeket a Buddha és a laikus közösség alkalmatlannak tartott a koldusok számára.

az első megállapítandó szabály a nemi közösülés tilalma volt. Az eredettörténet egy komoly szerzetesről szól, akinek családja megdöbbent, hogy nincs férfi örökös, ezért rábeszélte a szerzetest, hogy megtermékenyítse volt feleségét. Mindhárman-a szerzetes, a felesége és a fia, akiket később felszenteltek—végül teljesen megvilágosodott arhatokká váltak.

Buddha tanítását “Dhamma-Vinajának” nevezte, hangsúlyozva mind a buddhizmus filozófiai tanításait, mind az erényképzést, amely megtestesíti ezt a filozófiát. Röviddel halála előtt, Buddha tisztázta tanítványainak A naplóján keresztül:

most, ha bármelyikőtöknek eszébe jut—”a tanítás elvesztette döntőbíróját; tanár nélkül vagyunk”—ne tekintsétek így. Bármi legyen is a Dhamma és a Vinaya, amire rámutattam és megfogalmaztam nektek, az lesz a ti tanítótok, amikor én már nem leszek.

– Mah (DN 16)