a”Tikkun olam” (héberül “world repair”) a társadalmi cselekvést és a társadalmi igazságosságra való törekvést jelenti. A kifejezés a klasszikus rabbinikus irodalomból és a Lurianikus kabbalából származik, amely a zsidó miszticizmus egyik fő szála, amely a 16.századi kabbalista Isaac Luria munkájából származik.

A kifejezés gyökerei

a “mipnei tikkun ha-olam” kifejezést (ebben az összefüggésben talán a legjobban úgy fordítják, hogy “a közrend érdekében”) a Misna (a klasszikus rabbinikus tanítások teste, amelyet i.sz. 200 körül kodifikáltak). Itt olyan szociálpolitikai jogszabályokra utal, amelyek extra védelmet nyújtanak a potenciálisan hátrányos helyzetben lévőknek — például csak a válási határozatok írásának és a rabszolgák felszabadításának feltételeit szabályozzák.

az egyes javítási cselekedetekre hivatkozva a “tikkun olam” kifejezés kiemelkedően szerepel a teremtésről és annak következményeiről szóló Luriai beszámolóban: Isten szerződtette az Isteni Én-t, hogy helyet teremtsen a teremtésnek. Az isteni fény különleges edényekbe vagy kelimbe került, amelyek közül néhány összetört és szétszóródott. Míg a fény nagy része visszatért isteni forrásához, némi fény kapcsolódott a törött szilánkokhoz. Ezek a szilánkok a gonoszt alkotják, és az anyagi világ alapját képezik; csapdába esett fényszikráik hatalmat adnak nekik.

a Luriai beszámoló szerint az első embernek, Ádámnak az volt a célja, hogy misztikus gyakorlatok révén helyreállítsa az isteni szikrákat, de bűne beavatkozott. Ennek eredményeként a jó és a rossz alaposan összekeveredett a teremtett világban, és az emberi lelkek (korábban Ádám testében voltak) szintén bebörtönözték a szilánkokat.

a szükséges “javítás” tehát kettős: a fény és a lelkek összegyűjtése, amelyet az emberek vallási cselekedetek szemlélődő végrehajtásával érnek el. Az ilyen helyreállítás célja, amelyet csak az emberek végezhetnek el, az, hogy elkülönítse a szentet a teremtett világtól, megfosztva ezzel a fizikai világot létezésétől—és minden dolog visszatér az Istenségen belüli katasztrófa és az emberi bűn előtti világba, ezzel véget vetve a történelemnek.

Tikkun Olam ma

a”Tikkun olam” olyan általánosan használt kifejezéssé vált a liberális zsidó körökben, hogy ez az alapja egy viccnek, amelyben egy Izraelbe látogató amerikai zsidó megkérdezi vezetőjét: “hogyan mondja héberül a tikkun olam-ot?”

míg a kortárs aktivisták a “tikkun olam” kifejezést az emberi lények javítási cselekedeteire is használják, nem feltétlenül hisznek vagy ismerik a kifejezés kozmológiai asszociációit. A hangsúly a társadalmi felelősségvállaláson van, nem a Szent cselekedetek nagyobb birodalmán — és az általunk ismert világ rögzítésén, nem pedig megsemmisítésén.

a “tikkun olam” kifejezést először az 1950-es években használták a társadalmi akciómunkára. a következő évtizedekben sok más szervezet és gondolkodó használta ezt a kifejezést a társadalmi akcióprogramokra; tzedakah (jótékonysági adakozás) és gemilut hasadim (kedvesség); és Progresszív Zsidó megközelítések a társadalmi kérdésekben. Végül újra összekapcsolódott a Kabbalával, így egyesek számára mélyebb teológiai jelentéssel.

a “tikkun olam” kifejezés továbbra is kapcsolódik az emberi felelősséghez, hogy kijavítsa, mi a baj a világgal.

a kifejezés mai használata megosztja a “mipnei tikkun ha-olam” rabbinikus koncepcióját a közrenddel és a társadalmi változásokkal, valamint a “tikkun” kabbalista fogalmával azt az elképzelést, hogy a világ mélyen megtört, és csak emberi tevékenység által rögzíthető.

Tikkun olam, egykor az összes Mitzvot misztikus megközelítésével társult, most leggyakrabban a Mitzvot egy meghatározott kategóriájára utal, amely a társadalom javításáért végzett munkát foglalja magában — ez a használat talán közelebb áll a kifejezés klasszikus rabbinikus eredetéhez, mint annak régóta misztikus konnotációihoz.