Emphysematous Cystitis: jelentés egy atipikus esetről
absztrakt
beszámolunk egy nem diabéteszes 66 éves férfi atipikus esetéről, súlyos hasi fájdalommal és hányással, akiről kiderült, hogy emphysematous cystitis. A húgyúti emphysematous cystitis minden gázképző fertőzése közül a leggyakoribb és a legkevésbé súlyos. A fő kockázati tényezők a diabetes mellitus és a húgyúti obstrukció. A leggyakoribb kórokozók az Escherichia coli és a Klebsiella pneumoniae. A klinikai megjelenés nem specifikus, és a tünetmentes húgyúti fertőzéstől az urosepsisig és a szeptikus sokkig terjed. A diagnózist hasi képalkotással végzik. A kezelés széles spektrumú antibiotikumokból, hólyagelvezetésből és a kockázati tényezők kezeléséből áll. A műtét súlyos esetekre van fenntartva. Az emphysematous cystitis teljes halálozási aránya 7%. Azonnali diagnózis és kezelés szükséges a húgyhólyag nekrózis, emphysematous pyelonephritis, urosepsis és esetleg végzetes evolúció gyors előrehaladása miatt.
1. Bevezetés
az Emphysematous cystitis (EC) ritka, de esetenként súlyos klinikai probléma. Az etiológia multifaktoriális, a patogenezis pedig kevéssé ismert. Az EC-vel diagnosztizált betegek többsége idős diabéteszes nő. A klinikai megjelenés egyénileg változik, és nem korrelál a gyulladás mértékével. Gyors felismerés és kezelés szükséges a húgyhólyag nekrózis, emphysematous pyelonephritis (EP) és urosepsis kialakulásának megelőzéséhez. Bemutatjuk az EC atipikus esetét egy nem diabéteszes 66 éves férfiban.
2. Eset bemutatása
egy 66 éves skizofrén férfit három órán át súlyos hasi fájdalom és hányás miatt vittek a sürgősségi osztályra. Sápadt volt, izzadt és tachypneiás. Az autoanamnézis pszichiátriai komorbiditása miatt lehetetlen volt, de a heteroanamnézis azt mondta nekünk, hogy más panaszokat nem említett.
a skizofrénia mellett kórtörténetében nem maradt fenn más patológia. Napi gyógyszerei antipszichotikumból, antikolinerg gyógyszerből és benzodiazepinből álltak.
a fizikai vizsgálat 37 testhőmérsékletet mutatott.8 db C, pulzusszám 145 ütés / perc, vérnyomás 130/55 Hgmm, oxigén telítettség 91%. Az oxigént az oxigéntelítettség gyors növelésével 99% – ra adtuk be. A has tapintása rendkívül fájdalmas volt diffúz izomvédelemmel. Más rendellenességet nem találtak. A fizikális vizsgálat nagyon nehéz volt, mivel a beteg nem volt együttműködő.
a laboratóriumi értékelés 49,47 mg/dl (0,00-0,50 mg/dL) CRP–t (C–reaktív fehérje) eredményezett, a fehérvérsejtszám 6,52 603 / 63 (4,50-11) volt.00 ~ 103/~~), protrombin idő 59% (75-100%), szérum kreatinin 6,0 mg/dL (0,70–1,20 mg/dL), BUN (vér karbamid nitrogén) 217 mg/dl (8-50 mg/dl), eGFR (becsült glomeruláris filtrációs sebesség) 9 mL/perc (>60 mL/perc). A PSA (prosztata-specifikus antigén) 141 ng/mL-t mért (<6, 9 ng/mL). A transzaminázok fokozódtak: ASAT (aszpartát aminotranszferáz) 190 E/L (5-34 e/L), ALAT (alanin aminotranszferáz) 118 e/L (5-41 e/L). Továbbá 605 U/L (240-480 U/L) LDH-t (laktát-dehidrogenáz) és 2206 U/L (<200 U/L) CK-t (kreatin-kináz) találtak. A vércukorszint 113 mg/dL (70-110 mg/dL) volt.
makroszkopikusan a vizelet zavaros volt. A mikroszkópos vizeletvizsgálat >100 vörösvértest (vörösvérsejt)/HPF (nagy teljesítményű mező), 50-100 fehérvérsejt (fehérvérsejt)/HPF és néhány baktériumot mutatott.
a fájdalomcsillapítók ellenére a beteg továbbra is panaszkodott hasi fájdalomra. A fájdalom súlyossága miatt a has számítógépes tomográfiáját végezték. Ez feltárta a levegőt a húgyhólyagban és a megvastagodott hólyagfalban, ami intra – és retroperitoneálisan kapcsolódik a levegőhöz. Továbbá kétoldali pleurális folyadék, néhány szabad folyadék a peritoneális üregben, és néhány kitágult jejunalis szegmens, amelyek nem rendelkeznek a bél ischaemia jellemzőivel(1(a) és 1 (b) ábra). Az emphysematous cystitis diagnózisát végezték.
a széles spektrumú antibiotikumokat (piperacillin-tazobaktám) empirikusan kezdték el. Intravénás folyadék és fájdalomcsillapítók alkalmazása társult. Egy transzuretrális katétert helyeztek el, és a beteget felvették a sebészeti osztályra. Néhány órával később átszállították az intenzív osztályra (ICU), mivel szeptikusabbá vált (hipotenzív, tachycardialis, tachypneic), és a suprapubicus régió vörössége alakult ki (2.ábra). Nem volt láz.
a következő napokban a beteg kevésbé szeptikus lett, javult a vesefunkció és csökkent a hasi fájdalom. A klinikai javulással ellentétben a vörösség zónája kétoldalúan bővült a széleken (3.ábra). Két nap múlva ez a vörösség alábbhagyott, és a beteget ismét felvették a sebészeti osztályra. A vizeletkultúra több mint 106 telepet/mL Escherichia coli-t mutatott ki. A piperacillin-tazobaktám intravénás alkalmazását folytatták.
a folyamatos intravénás antibiotikumok és a húgyhólyag katéterezés ellenére a beteg láz (38 C) alakult ki egy héttel a felvétel után. A hasi kontroll komputertomográfiás vizsgálat a húgyhólyag falának, elsősorban a húgyhólyag kupolájának és a jobb húgyhólyag falának nekrózisát mutatta, amely társult peritonitis tünetekkel járt(4(A) és 4 (b) ábra). Ugyanezen a napon feltáró laparotómiát végeztek. A komputertomográfiával kompatibilis, a hólyag kupola és a jobb hólyagfal nekrotikus és perforált volt. Az összes nekrotikus szövetet reszektálták, mindkét ureterális nyílást vizualizálták és megőrizték. A húgyhólyagot egy új steril transzuretrális katéter elhelyezése után bezártuk. A piperacillin-tazobaktám alkalmazását per – és posztoperatív időszakban folytatták.
néhány órával a posztoperatív beteg hemodinamikailag instabillá vált. A mellkasröntgen és az elektrokardiogram normális volt. Az artériás vérminta 4,7 g/dL hemoglobinszintet mutatott. Bár a hasi csatornák nem ürítették ki a vért, posztoperatív vérzés gyanúja merült fel, és a beteget a műtőbe vitték sürgős második vizsgálatra. A jobb csípő vénájának vénás vérzését vizualizálták és összevarrták.
ezt követően a beteget szedálták, intubálták és több napig szellőztették az intenzív osztályon. Helyzete fokozatosan javult, tíz nappal később ismét felvették a sebészeti osztályra a transzuretrális katéter in situ. Az antibiotikumokat kinolonokra (levofloxacin) váltották át.
a műtét után három héttel végzett cisztográfia némi kontraszt extravazációt mutatott a Retzius térében (5.A) és 5. b) ábra). Következésképpen a transzuretrális katétert in situ hagyták.
A Levofloxacin adását a műtét után 25 nappal steril vizelettenyésztés után abbahagyták.
két héttel később a beteg elhagyta a kórházat a transzuretrális katéter in situ, amelyet ő maga azonnal eltávolított a mentesítését követő harmadik napon. Ezt követően nem voltak ürítési problémák, így új vízelvezetést nem biztosítottak. A kontroll cisztográfia egy héttel később már nem mutatott kontrasztszivárgást (6.ábra). A beteg kényelmes volt, az ürítés egyszerű volt, jó ürítési térfogatokkal és maradék térfogattal, és a beteg ismét lemerült.
a részleges cystectomia minta patológiai jelentése csak nekrotikus szövetet mutatott, a gram-és PAS-festés (periodikus acid-Schiff) negatív volt.
3. Beszélgetés
az EC a hólyag fertőzése, amely gáztermeléssel jár, általában idős diabéteszes nőknél fordul elő. Thomas et al. megállapította, hogy 2006-ig az összes bejelentett EK-eset kétharmada cukorbeteg volt, 64% – UK nő volt, a betegek medián életkora 66 év volt. A sorozatban Grupper et al. ugyanezeket a százalékokat találták. Kuo és munkatársai. azt is megállapította, hogy az EC hajlamos a nőkre, szerintük a nők fokozott érzékenysége a húgyúti fertőzésekre. Ezekkel a megállapításokkal ellentétben bemutattuk egy 66 éves nem diabéteszes férfi atipikus esetét.
az EK etiológiája és patogenezise továbbra is kevéssé ismert. Diabéteszes betegeknél a megemelkedett szöveti és vizelet glükózszint a gázképző baktériumok erjedésének elfogadható forrása. Ezt a folyamatot valószínűleg elősegíti a kapcsolódó károsodott vese perfúzió, diabéteszes nephropathia, a neuropátia következtében fellépő húgyhólyag-diszfunkció, valamint a leukocita funkció károsodása. Nem diabéteszes betegeknél a vizelet albumin, laktóz vagy szöveti fehérjék magasabb szintje H2 (hidrogén) és CO2 (szén-dioxid) gáz képződését eredményezheti. Minden esetben a kórokozó mikroorganizmusra adott nem megfelelő gazdaszervezet-válaszra vonatkozik. A húgyúti obstrukció, következésképpen a húgyúti stasis a cukorbetegség mellett egy másik fő kockázati tényező. Minden visszatérő húgyúti fertőzésben, urethralis katéterben, neurogén húgyhólyagban, immunszuppresszív komorbiditásban szenvedő beteg és mások. hajlamosak a komplikált UTI-kre (húgyúti fertőzés), például az EC-re. Grupper et al. a sorozatukban 8% – os malignitás előfordulását találták az EC-vel kapcsolatban, Kuo et al. 16,7% – ban talált összefüggést a rosszindulatú daganattal. Nem találtak más, az EK-vel összefüggő rosszindulatú daganatokat.
Az EC klinikai jellemzői nem specifikusak és egyénileg változnak. Egyes betegek tünetmentesek, vagy csak kisebb ürítési problémákról vagy hasi fájdalomról számolnak be, míg mások szeptikus sokkban szenvednek. Thomas et al. megállapította, hogy a szakirodalomban jelentett esetek 7% – a tünetmentes volt, és mellékesen hasi képalkotással diagnosztizálták más egyidejű állapotok esetén. Egy nemrégiben készült tanulmány Kuo et al. nem mutatott szignifikáns klinikai megnyilvánulást, amely az EC jelenlétére utalna. Továbbá a klinikai megjelenés nem korrelál a gyulladás súlyosságával. Grupper et al. arról számoltak be, hogy az UTI klasszikus tünetei csak az esetek körülbelül 50% – ában voltak megfigyelhetők. Sorozatuk leggyakoribb tünete a hasi fájdalom volt. Az EC valószínűleg életveszélyes betegség, mivel gyorsan fejlődik a húgyhólyag nekrózis, EP, urosepsis és halál. Ezen szövődmények elkerülése érdekében azonnali értékelés és kezelés szükséges.
mivel az EC klinikai megjelenése nagyon eltérő és nem specifikus, az EC-t radiológiailag diagnosztizálják. A legpontosabb vizsgálat a has/medence számítógépes tomográfiája . A számítógépes tomográfia fokozott használata miatt nagyobb az emphysematous fertőzések előfordulása. Ennek további fontos tényezői az ilyen patológia nagyobb tudatossága, valamint a cukorbetegek és az idős betegek számának növekedése. Mivel nem minden húgyúti fertőzés tüneteit mutató beteget vetnek alá hasi képalkotásnak, az esetek számát alábecsülhetik. Thomas et al. megállapította, hogy a számítógépes tomográfiás vizsgálatot az EK eseteinek 40% – ában használták 2006-ig. A hasi egyszerű sima film volt a leggyakoribb képalkotó módszer, amelyet 84% – ban használtak. A hasi röntgen azonban nagyon alacsony specifitással rendelkezik. Kuo és munkatársai. megállapította, hogy a has egyszerű röntgenfelvétele csak 13% – ban volt diagnosztikus. A számítógépes tomográfiás vizsgálat megkülönbözteti a húgyúti levegővel kapcsolatos egyéb patológiákat is (azaz uro-intesztinális fistulák, vese infarktus, trauma, műszerek). Emellett az EP jelenléte is értékelhető. A komputertomográfiás vizsgálat a mi esetünkben levegőt mutatott a húgyhólyag lumenében, a húgyhólyag falában, a peritoneális üregben, a retroperitoneális térben. A levegő jelenlétének kombinációja ezekben a rekeszekben tudásunk szerint soha nem számoltak be az irodalomban. A hasi ultrahang és az MRI (mágneses rezonancia képalkotás) kevésbé értékesek, mint képalkotó módszerek a nehéz értelmezés miatt. A cisztoszkópia önmagában nem elegendő az EC diagnosztizálásához, de értékelheti a hólyag kimeneti elzáródásának jelenlétét. A kóros értékelés jellemzően megvastagodott hólyagfalat tár fel, több gázzal töltött vezikulummal, főleg a hólyag nyálkahártyájában, lapított fibrocitákkal és többmagvú óriássejtekkel körülvéve .
Több gáztermelő mikroorganizmus okozhat EC-t. Az Escherichia coli, a Klebsiella pneumonia, az Enterococcus, a Candida, a Clostridium perfringens és sokan mások mind izoláltak a vizeletkultúrában, az Escherichia coli volt a leggyakoribb, amelyet a Klebsiella tüdőgyulladás követett . Ugyanezeket a kórokozókat találták az EP eseteiben . A legtöbb organizmus fakultatív anaerob, csak ritka esetekben tiszta anaerob izolátum, több organizmus vagy nem található organizmus.
az EC kezelése általában széles spektrumú antibiotikumokból, hólyagelvezetésből, a vércukorszint korrekciójából és bármely mögöttes komorbid rendellenesség kezeléséből áll. A legtöbb esetben széles spektrumú antibiotikumokat indítanak. Miután az izolált húgyúti kórokozók érzékenysége ismert, az antibiotikumokat specifikusabbra kell váltani. Nincs egyetértés az antibiotikum-kezelés időtartamáról. Grupper et al. a medián hossza tíz nap volt, a kórházi tartózkodás medián hossza hét nap volt. Súlyos esetekben, vagy ha a beteg nem reagál a konzervatív kezelésre, műtétre van szükség (részleges cystectomia, cystectomia, műtéti eltávolítás). Thomas et al. A betegek 10% – a műtéten esett át. A sorozatban Grupper et al. 15% – nak laparotómiára volt szüksége. Ez a műtétet igénylő csoport nem különbözött szignifikánsan a nem sebészeti csoporttól a demográfiai vagy komorbiditási paraméterek szempontjából. A műtét után az antibiotikumos kezelést, a húgyhólyag elvezetését, a vércukorszint szabályozását és egyéb kockázati tényezőket folytatni kell.
Thomas et al. közzétett egy teljes halálozási arány EC 7%. A sorozatban Grupper et al. a halálozási arány 9,4% volt. Ez azt jelzi, hogy az EK sikeresen kezelhető konzervatív irányítással, és nem olyan súlyos, mint attól tartottak. Amikor egy másik emphysematous fertőzés a húgyúti társul a halálozási arány emelkedik14%. A rossz eredmény más jelentős előrejelzőit nem azonosították.
4. Következtetések
az Emphysematous cystitis a hólyag ritka fertőző állapota, amelyet gáztermelő mikroorganizmusok okoznak a lehetséges alattomos klinikai megjelenés miatt rendkívül fontos, hogy a sürgősségi orvosok tisztában legyenek ezzel a klinikai entitással, különösen magas kockázatú betegeknél. Azonnali diagnózis és kezelés szükséges a húgyhólyag nekrózis, EP, urosepsis és esetleg végzetes evolúció gyors előrehaladása miatt.
rövidítések
EC: | Emphysematous cystitis |
EP: | Emphysematous pyelonephritis |
CRP: | C-reactive protein |
BUN: | Blood urea nitrogen |
eGFR: | Estimated glomerular filtration rate |
PSA: | Prostate specific antigen |
ASAT: | Aspartate aminotransferase |
ALAT: | Alanine aminotransferase |
LDH: | Lactate dehydrogenase |
RBC: | Red blood cell |
HPF: | High power field |
WBC: | White blood cell |
ICU: | Intensive care unit |
PAS: | Periodic acid-Schiff |
H2: | Hydrogen gas |
CO2: | Carbon dioxide gas |
UTI: | Urinary tract infection |
CT: | Computed tomography |
MRI: | Magnetic resonance imaging. |