a február pick a PBS NewsHour-New York Times book club “most olvassa el ezt” Shane Bauer “American Prison.”Legyen tagja a könyvklubnak, ha csatlakozik a Facebook-csoportunkhoz, vagy feliratkozik a hírlevelünkre. Tudjon meg többet a könyvklubról itt.

ahogy Shane Bauer kezdett írni az idejét dolgozik titkos, mint egy börtönőr Louisiana Winn Correctional Center, ő volt óvatos, hogy ne emlékeztesse az olvasókat egy tény magáról: Iránban volt fogoly.

“attól tartottam, hogy a fogolyként töltött időm hangsúlyozása megnehezítette volna az átlagos olvasó számára a kapcsolatot” – mondta Bauer a PBS NewsHour-nak.

de az “American Prison” szerzője úgy találta, hogy voltak olyan idők, amikor hasznosnak érezte a múltbeli tapasztalatait felhasználni és felidézni, például amikor őrként dolgozott, amikor egy ellenőrzés során felfedezett egy csempészett telefont, és el kellett döntenie, hogy mit kezdjen vele. Bauer elmondta, hogy a telefon felügyelete jelentős átmenet volt számára – annak ellenére, hogy szimpatizált azokkal a foglyokkal, akik kapcsolatot kerestek a külvilággal, “megállapítottam, hogy őr vagyok, aki a szabályok szerint játszik.”a hatalmi harcok a börtönben néha nyíltan erőszakosak, de többnyire pszichológiai jellegűek és finomak” – mondta.

olvassa el Bauer meglátásait erről a szakaszról az alábbi sárga színnel kiemelt könyvéből.

részlet Az “amerikai börtönből”

reggel közepén Miss Price azt mondja nekünk, hogy rázzuk le a közös területeket. Követem a két COs egyikét egy szintre, és felületesen átkutatjuk a TV-szobákat és az asztalokat, érezzük magunkat a párkányok alatt, átlapozunk néhány könyvet. Lehajolok, és egy szökőkút alatt érzem magam. A kezem valami lazán landol. Letérdelek, hogy megnézzem. Ez egy okostelefon. Nem tudom, mit tegyek—elveszem vagy elhagyom? Az én dolgom, persze, hogy elvegyem, de mint volt fogoly, hirtelen úgy érzem magam, mint a legrosszabb fajta spicli. Egy dolog kulcsrakész szerepet játszani, de hogyan tudja valaki, akit szándékosan bezártak, elvenni valakitől azt a kis szabadságot, amelyet sikerült magának faragnia—képességét, hogy felkészületlenül lépjen kapcsolatba a külvilággal, hozzáférjen az internethez, hogy elcsússzon a börtön totalitárius ellenőrzése alól? Persze, a rab talán arra használja, hogy drogot hozzon a börtönbe, de érdekel? Amikor be voltam zárva, szorongásoldó tablettákat gyűjtöttem, abban a reményben, hogy alkalmanként boldog éjszakám lesz, és meghaltam volna egy füves cigiért, vagy bármi másért, ami elvisz onnan.

de a kérdés, hogy vegye-e a telefont, szintén praktikus. Mostanra már tudom, hogy őrnek lenni csak részben a szabályok betartatásáról szól. Leginkább arról van szó, hogy megtanulják, hogyan kell minden nap biztonságosan átjutni, ami megköveteli, hogy az ilyen döntéseket gondosan mérlegeljék. Egy rab figyel engem. Ha elhagyom a telefont, mindenki tudni fogja. Elnyerem a rabok tiszteletét. De ha elfogadom, megmutatom a feletteseimnek, hogy a munkámat végzem. Enyhítem a gyanújukat minden új alkalmazottal kapcsolatban. “Azok, akik kijönnek velük— ezeket kell igazán figyelnem” – mondta Tucker RENDPARANCSNOK. “Öten vagytok. Két és fél piszkos lesz.”Ha elveszem a telefont, azt fogják feltételezni, hogy nem adom el őket. Ha azt hiszik, hogy nem csempészárut hozok, kevésbé fognak figyelni rám. Ha kevesebb figyelmet szentelnek, nem leplezem le az álcámat.

veszem a telefont.

Miss Price izgatott. A katonákat nem érdekli. A műszakvezető felhívja az egységet, hogy gratuláljon nekem. Gyűlölöm magam. Amikor később számolok, ezen a szinten minden rab a leggonoszabb pillantással bámul rám. Néhányan fenyegetően lépnek felém, ahogy elhaladok.